Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - Jenei Károly: Az üzemtörténetírás tárgya és levéltári forrásai / 335–349. o.

A bányák, gyárak, üzemek társadalmának, a munkásoknak, műszaki és adminisztratív alkalmazottaknak ügyeivel a személyzeti és munkaügyi osztályok foglalkoztak. Iratanyaguk érthetően rendkívül sokrétű, forrásérték szempontjából különösen ki kell emelni a létszámkimutatásokat, az órabérek alakulására, az akkord és prémium bérrendszerre vonatkozó iratokat, a bér- és fizetési jegyzékeket, a munkásokról és alkalmazottakról készült törzskönyveket, illetve kartotékokat, munkabeszüntetésekre vonatkozó feljegyzéseket, munkarendet, az üzemi ellátás, beszerzési csoport iratait, a munkások és alkalmazottak szociális, egészségügyi és kulturális intézményeire vonatkozó adatokat. A két világháború alatt a személyzeti és munkaügyi osztályokkal párhuzamosan működtek a hadiüzemi személyzeti parancsnokok. A vállalati iratanyagokban hiányosan megmaradt irataik a munkásmozgalmak kíméletlen elnyomásáról és az üzemekben a hadiérdekeknek mindenek fölé helyezéséről beszélnek. A vállalatok számvitelét a könyvelőségek látták el. legfontosabb tevékenységüket az üzemi eredmények nyilvántartása és összegezése jelentette. Munkájuk során nagyszámú iratfajtát és nyilvántartást termeltek, melyek felhasználása az üzemtörténész számára, ha némi könyvviteltani ismeretekkel nem rendelkezik, nem egyszer gondot okoz. "pedig a pénzügyi előirányzatnak, rentabilitási számításoknak, beruházási költségek, bevételek és kiadások kimutatásainak, a mérlegeknek és a különböző mérlegmellékleteknek a vállalat gazdaságtörténete szempontjából fontos jelentősége van. Éppen igy nem lehet figyelmen kivül hagyni a különböző forgalmi kimutatásokat, a főkönyvi naplókat és folyószámlakönyveket sem. A főkönyvek használhatósága már erősen vitatható. A legnagyobb jelentőséggel természetesen a mérlegek bírnak. A vállalatok üzletév végi mérlegeiket, nyereség és veszteségszámláikat alapításuktól kezdve nyomtatott formában is közzétették. Mindig gondosan vigyáztak azonban arra, hogy a publikált mérlegadatok az üzletvitelbe mélyebb betekintést ne engedjenek. Belső használatra az un. inteni mérlegek egész sorozata rendelkezésre állt. Az intern mérlegek a vállalat időszaki és egész üzletévi gazdálkodását az ügyvezetőség által megadott szempontoknak megfelelően szemléltették. A vállalatok iratanyagában őrzött belső használatra készült mérlegeknek és mérlegmellékleteknek a forrásértékét éppen az adja meg, hogy a tagolt számlarendre felépitett intern mérlegek eredeti formájukban nyilvánosságra nem kerültek. A vállalatok tevékenységéről és üzleti eredményéről teljes és hü képet nyilván az intern mérlegek adnak. Korábban emlités történt arról, hogy a forrásanyag egyenetlensége milyen nehézséget jelent az üzemtörténész számára. A primer források hiányát azonban a legtöbb esetben másodlagos forrásokkal némileg pótolni lehet. Különösen hi343