Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: A francia levéltárosképzés gondjai / 217–222. o.

számára a műemlékek, könyvek, szövegek elnevezésű kollégium. A "struktúrán

11 belül szintén van bizonyos, további választási lehetőségi középkori illetőleg forradalom előtti intézménytörténet, magánjog, gazdaság- és társadalomtörténet kollégium között. Heti 2 óra a Sorbonne-on, illetőleg a tudományos gyakorlati főiskolán töltendő el* A levéltári, könyvtári, müzeumi ismerkedő látogatásokat az első esztendő végén bonyolítják le, lehetőséget adva az Ecole hallgatóinak a választott pályától való esetleges visszafordulásra. A technikai, gyakorlati oktatás csupán a negyedik évre szorítkozik és kiegészül modern intézménytörténeti tanfolyammal. /Ez utóbbit MARQUANT - hozzászólása során - nélkülözhetetlennek tartotta./ A közgyűlési vitában kifejtették, hogy a levéltár erőszakkal senkit sem tart vissza, csak azokra van szüksége, akikben megvan a kellő szellemi érdeklődés. Az École professzoraitól füjg elsősorban, hogy meg tudjuk-e kedveltetni i diákokkal a levéltárosi pályát. Biztató kezdet s rem^nytkeltő tény, hogy az École hallgatóinak létszáma - sokévi apadás után - ismét növekvőben van. A márciusi /63/ szám egész terjedelmében közli Vitai CHOMEL, az Isére megyei levéltár tudományos munkatársa közgyűlési beszámolóját A francié levéltárak tudományos személyzetének fr obié mái címmel. A tanulmány mindjlTrt bevezetőjében felveti a evíltárosegyestilet központi vitatémái között oly sokáig nélkülözött kérdést: "mi a levéltáros? mi a teendője? szakmája legfőbb feladatát, i múlt aktualizálását vajon hogyan tudja szolgálni?" Chomel kezdeményezésére a levéltárosegyésület kérdőiveket bocsátott ki, s a 151 levéltárostól beérkezett 132 válaszra épiti fel beszámolóját Chomel* ügy véli, hogy a francia levéltárostestület szelleme - a szakma szeretetét, etikáját illetően - nemzetközi viszonylatban is figyelemreméltónak mondható, épp ezért a bírálatra is érettebb és alkalmasabb* A tudományos és szakmai képzés reformja mind az École des Chartes, mind pedig a Stage /a szakmai, gyakorlati továbbképzés/ kebelében sürgető és megoldandó problémaként jelentkezik. Az egyesületben külön bizottság alakult a probléma vizsgálatára* 1968 júniusában aztán az École sztrájkoló diákjainak küldöttsége Írásban foglalva össze gondjait és kivánságait, élesen rámutatott az eddigi levéltárosképzés rendszerének elavultságára, a változtatás elodázhatatlan igényére. A levéltárosok feladatait is a technikai fejlődés határozza meg, fejtegeti Chomel: a legnagyobb gondot az újkori levéltárak,^*)^ i levéltárba áramló irattömeg problémái jelentik. A selejtezést ellenőrző levéltárosnak például számtalan szakterületet kell - nem is felszinesen - ismernie, ha munkáját felelősségteljesen akarja végrzni! Az uj őrzési, nyilvántartási, információs módszerek bizonyos technológiai felkészültséget, legalábbis alapismereteket igényelnek. Az igazgatási szervezet, a területi és szakmai alá- és fölérendeltségek hálózatának szinte áttekinthetetlen szövevénye, az irattermelő szervek pontos 219