Levéltári Szemle, 20. (1970)
Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: A francia levéltárosképzés gondjai / 217–222. o.
hivja fel a figyelmet /A levéltárosok szakmai képzése, a levéltárosképző iskolák és tanfolyamok felsorolása/* A munka a Levéltárak lemzetközl Tanácsa kiadványaként, 1966-ban Brüsszelben jelent meg. A sommás ismertetésből kiderül, hogy mig egyes országokban a begyűjtés, selejtezés, rendezés, segédletkészítés levéltárosi feladatai képezik az oktatás gerincét, másutt /főleg Európában/, igy a francia levéltárosképző főiskolán, az École des Chartes-on is/ a jövendő levéltárosait elsősorban a történeti segédtudományok elsajátításával képezik szakmájukra. Ideje volna tisztázni a rendkívül sokrétű szakma legátfogóbb, leghelyesebb képzési módozatát, nemzetközi viszonylatban is. A folyóirat 1969-es évfolyamának"elnöki bevezetőjében 1 ' a levéltárosegyesület elnöke, ÓDON de SAINT-B1ANQUAT az 1968 májusában bekövetkezett párizsi eseményeket követő egyetemi reform levéltári vonatkozásait fejtegeti. Az École des Chartes is a támadások kereszttüzébe kerülvén, professzorok és diákok között éles vitákra, majd az École és a francia levéltári főigazgatóság, illetőleg a levéltárosegyesület közötti megbeszélésekre került sor. A főiskolát'végzettek.a "chartisták" tudományos képzésük eredményeinek elforgácsolódásától félnek a levéltárosi pályán, s nem is alaptalanul! Reformra tehát szükség van, szögezi le az elnök, s hozzáteszi, hogy ennek a reformnak két irányban kell hatnia: elsősorban az eddigi tudományos képzést kell felfrissíteni — gyümölcsözően felhasználva egyéb tudományos intézmények módszereit —, másrészt pedig, s ebben volna a megoldás kulcsa, a középkáderek képzésének biztosítására külön iskolát kell szervezni* A magasszintÜ levéltárosképzés továbbra se tévessze szem elől, hogy a levéltáros egyik legfontosabb feladata a tájékoztatás, a segítségnyújtás egyetemeknek, a közigazgatási apparátusnak, kutatóknak, ügyfeleknek* A levéltáros köztis ztviselő is« tisztát tehát ugy kell betöltenie, hogy abból a köz hasznot meríthessen. Ebben a szerepében azonban megfelelően képzett levéltári kezelői gárda támogatására van szúkségeji, amely a rendezés, selejtezés, ellenőrzés, leltárkészítés tudományát színvonalas elméleti és gyakorlati képzés során elsajátítva, a tudományos levéltáros jobbkezeként tud dolgozni. Az 1968 októberében tartott közgyűlésen MARÓT számolt be az École des Chartes oktatási reformjáról. A főiskola oktatási rendjében szembetűnő változások a következőképpen sommázhatók. Az első és részben a második évfolyam kollégiumai egy közös "törzs"-bői fakadnak. Ez a törzs voltaképpen az egykori École des Chartes-ot képviseli: paleográfia, filológia, forrástanulmányok szerepelnek az órarenden. Ehhez jön heti 2 órában a historiográfiának nevezett tantárgy: általános történeti bibliográfia és a levéltári források ismertetése. A következő két esztendő a szakosítás, vagy legalábbis a fakultatív tárgyak megjelenésének időszaka: a diplomatika és latin mellett megjelenik a magánjog, az archeológia, a gazdasági-társadalonrtudományi ismeretek /a második évben/; a harmadik évben a heti egy paleográfia óra mellé már tetszés szerint választható a levéltárosnak készülőket érdeklő speciális stúdium: a politikai, jogi, gazdasági, társadalmi struktúrák tanulmányozása, illetőleg a könyvtárosi, muzeológusi pályát választók 218
