Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - Varga János: Huszonöt év után / 8–20. o.

teljessé kívánja tenni a már megkezdett segédletsorozatokat, hogy mind a levéltárak dolgozóinak, mind a tudomány és közművelődés más munkásainak azonos szisztéma alapján nyújthasson egy vagy többfajta tájékoztatást az ország teljes levéltári anyagáról. Azután, mérlegelve az általánosan és országos méretekben jelentkező követelményeket, dönteni kivan arról, hogy milyen uj formájú és tipusu segédletek kidolgozását kezdeményezze, természetesen először csak azokban a levéltárakban, amelyek a megkezdett sorozatokból rájuk eső munkálatokat már befejezték. Végül azt, hogy az egyes levéltárak részint saját munkájuk gyorsitása, részint a levéltári anyag általános használatának könnyitése érdekében milyen egyedi segédleteket állítsanak össze, magukra a levéltárakra kivanja bízni. Ahol ez indokoltnak látszik, az Országos Levéltárban már többszörösen kipróbált módszer alapján sor kerülhet arra is, hogy a legfontosabb fondókról ismertető leltárakat készítsenek, A segédlet típusának megválasztásánál, illetőleg a segédlettel ellátandó fondók meghatározásánál, - az általános célt sohasem tévesztve szem elől - tekintetbe kell venni a fondók értékét, rendjük struktúráját, kutatottságuk gyakoriságát és magától értetődően a levéltárfenntartó speciális igényeit. A nagyarányú és máiglan is tartó begyűjtési munka, az átvett iratok rendszerezése, selejtezése, egységes rendszerű segédletek készítése alapos szakismereteket és tudományos felkészültséget követelt és követel levéltárosainktól. Ennek konzekvenciáit vonta le oktatásügyünk, amikor 1949~ben bevezette, majd néhány éves szüneteltetés után ujrakezdte az egyetemi levéltárosképzést. De a levéltári munka tudományos jellegét ismerte el a levéltárügyet a múlt évben magas szinten szabályozó törvényerejű rendelet is, amikor a levéltárakat tudományos intézményekké nyilvánította. Levéltáraink azonban nemcsak azáltal tudományos intézmények, hogy dolgozóik tudományos felkészültséggel és tudományos módszerekkel készítik elő anyagukat az egyes tudományágak, elsősorban a történettudomány területén folyó feldolgozások számára. Igaz, hogy e feladat szem elől soha nem téveszthető, elsőrendű hivatásuk. Ugyanakkor természetükből adódik, hogy a fontos kérdéseket a tudomány számára konkrét feldolgozás formájában is megoldani képes munkahelyek közé tartoznak. Vannak a feldolgozó történettudománynak olyan területei, amelyeken épp a források struktúráját, a belőlük kielemezhető összefüggéseket legjobban ismerő levéltárosok tudnak műfaji és tartalmi szempontból magas színvonalú^munkát alkotni. Elsősorban, de távolról sem kizárólag a tudománynak és közművelődésnek egyaránt anyagot szállító forráskiadványokra gondolok, de részint e forráskiadványokkal szervesen összefüggő, részint pedig ilyenek nélkül készülő, egy-egy történeti problémát sokoldalúan elemző, vagy egy-egy meghatározott táj, illetőleg közösség múltját feltáró müvekre is. Kár volna veszendőbe engedni azokat az ismereteket, amelyek levéltárosainkban épp az iratokkal való mindennapi foglalkozás során felhalmozódtak. 15