Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - Varga János: Huszonöt év után / 8–20. o.

Varga János: Huszonöt év után Történelmünk nagy jubileumain mindig visszatekintünk, hogy tisztelettel adózzunk azoknak, akik az ünnepelt esemény hősei voltak, és felidézzük azt a szerepet, amelyet a lezajlottak hazánk és népünk további sorsának formálásában játszottak* Különösen indokolt az emlékezés most, amikor felszabadulásunk negyedszázados évfordulója közeleg. Azé az eseményé, amely e nép történetében uj irányú fejlődéshez nyitotta meg az utat, és egy minden előzőtől merőben különböző társadalmi rend létrehozására teremtett lehetőséget. A felszabadulás tényének ez az objektiv szerepe annál világosabb előttünk, minél messzebb kerülünk időben a nagy esemény esztendejétől. Ezért a mi körünkben, akiknek a múlt és jelen összekapcsolása és egybevetése hivatásunkhoz tartozik, e történeti sorsforduló országos jelentősége aligha szorul külön méltatásra. A felszabadulás huszonötéves jubileuma azonban nem csak emlékezésre késztet, hanem egyszersmind számvetésre is kötelez. Ünnepelni akkor van igazán jogunk, ha az eltelt negyedszázad azt bizonyitja, hogy a felszabadulás jelölte irányban és eredményesen dolgoztunk. Ezekben az ünnepi hetekben mérlegre kerül az egész ország két és fél évtizedes munkája, annak felmérése érdekében, hogy mennyiben tudtunk élni az 1945-ben érkezett szabad*sággal. E vizsgálat nem öncélú, hanem további haladásunk feltétele. Jövőt épitő terveinkben okulnunk kell a letelt 25 év tapasztalataiból is. Szűkebb területünkön: a levéltárügyben sem lehet ez másként. Céljaink meghatározásánál, a hozzájuk vezető utak és módok kiválasztásánál támaszkodni kell mindarra, ami eddigi munkánkban eredményesnek mutatkozott, de tanulni kell abból is, ami hiányosságnak vagy melléfogásnak bizonyult. A Levéltári Igazgatóság a maga legrégibb munkatársának: Balázs Péter elvtársnak rendszerezése alapján más alkalommal részleten kivánja majd áttekinteni a magyar levéltárügyet a felszabadulás után. A mai ünneplésre és számvetésre egyaránt felhasználni kivánt ülésen ezen összegezés nyomán a legutóbbi huszonöt esztendő fejlődésének csak legfontosabb jellemzői emelhetők ki. Az 1945 előtt hazánkban létező levéltárak - formailag a mai helyzethez hasonlóan - különböző fenntartók alá tartoztak: az Országos Levéltár a hajdani Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alatt, a megyei és városi levéltárak az A felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére rendezett emlékülés megnyitó előadása.