Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - KRÓNIKA - Bélay Vilmos: Szabó István (1898–1969) / 802–804. o.
- 803 szolgálatában /1928-1943/. E tizenöt év alatt mint a Helytartótanács, a Kamara és a minisztériumi levéltárak referense működött. Rendezte az 1848/1849. évi országgyűlés levéltárát és elkészitette annak repertóriumát, levéltári szakmai munkáját, csakúgy, mint minden másirányu munkáját is az igényesség, pontosság és tudományos lelkiismeretesség jellemezte. • 1943 nyarán kinevezték a Debreceni Tudományegyetem Magyar Történeti Tanszékére, egykori főnökének, Rugonfalvi Kiss professzornak megüresedett katedrájára; egyúttal igazgatója lett az egyetem Történeti Intézetének. Több mint másfél évtizedig működött ott /1943-1959/. Tanitvanyaiból kutatógárdát szervezett, amely az általa megkezdett utón haladva, alapos erudicióval igyekezett és igyekszik ma is tisztázni a magyar parasztság történetének még megoldatlan problémáit. Szabó István kiváló történetírói és nem kevésbé kiváló levéltári szakírói tevékenységet fejtett ki négy évtizeden keresztül. Első, már emiitett munkájában szülővárosa múltjának egy periódusát vizsgálta, a következőben a debreceni tanyarendszer kialakulását világította meg /1929/. Későbbi munkáinak tárgyát csaknem kivétel nélkül a magyar parasztság történetéből merítette. Ugocsa vármegye népiségés településtörténetéről irt hatalmas monográfiája /1937/ mintául szolgált. Szabó István 1938-ban gyűjteményes kötetet adott ki /Tanulmányok a magyar parasztság történetéből/. Ezt követte a magyar parasztság történetét /1940/ és a magyarság életrajzát /l94l/ tárgyaló kötet /utóbbi némi kiegészítésekkel német nyelven is/. Előtte senki nem mélyedt el ily alapossággal és ilyen történetírói képességekkel a magyar parasztság múltjának tanulmányozásában. A felszabadulás után elsőként megjelent müve - A jobbágybirtoklás az Örökös jobbágyság korában /1947/ - a kérdés mesteri feldolgozása. A Bács-Bodrog és Csongrád megyék dézsmalajstromait publikáló forráskiadványa /1954/ a magyar gazdaságtörténet rendkívül becses forrásanyagát teszi közkinccsé. Hint a Debreceni Tudományegyetem tanára, értékes tanulmányköteteket szerkesztett, amelyeknek cikkeit tanítványai irták /A szabadságharc fővárosa Debrecen, 1948; majd A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában I-II. k„^ 1965/. Utóbbi már Szabó professzor nyugalomba vonulása után készült el *és látott napvilágot. levéltári szakírói tevékenységének talán legértékesebb terméke az a kötet, amelyet a Magyarországi Református