Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - KRÓNIKA - Bélay Vilmos: Szabó István (1898–1969) / 802–804. o.

- 804 ~ Egyház Egyetemes Konventjének megbízásából készitett levéltári útmutató /l94l/ cimen. Ez a mü a magyarországi református egyházak levéltárai számára foglalta Össze szabályzatszerüen a levéltáros tennivalóit. Szabó István e munkájának megkezdésekor áttanulmányozta a külföldi levéltári szakirodalomnak mindazon müveit, amelyekhez csak hozzájuthatott /angol, francia, német, holland, olasz szakmunkák/. Bár feladata az egyházi levéltárak számára való útmutató, ill. kézikönyv összeállítása volt, olyan alapos, a kor színvonalán álló müvet készitett, amely minden levéltár számára rendkivül nagy segítséget nyújtott. Csaknem egy évtizeden át, 1935-től Debrecenbe költözéséig /1943/ szerkesztette a levéltári Közleményeket, amelynek ezalatt hat kötete jelent meg. Tudományos munkássága elismeréseként a Budapesti Tudományegyetem 1940-ben magántanárává habilitálta, a Magyar Tudományos Akadémia 1941~ben levelezői tagsággal tüntette ki. Ritka adomány birtokosa volt Szabó István. Nem volt egyoldalú kutató tudós, nem "csak" levéltáros és nem "csak" tanár. Egyaránt kiváló munkát végzett mindhárom minőségében. A tanulmányok egész sora és tanítványainak számra is tekintélyes gárdája állit örök emléket neki. A magyar levéltárosok is kegyelettel őrzik emlékét, és büszkék, hogy alkotásokban oly gazdag, hét évtizedre terjedő életéből csaknem negyvenöt évet levéltárakban töltött, mint levéltáros, mint kutató és mint történészek nevelője. Bélay Vilmos