Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - KRÓNIKA - Bélay Vilmos: Szabó István (1898–1969) / 802–804. o.

- 802 KRÓNIKA Szabó István 1898 - 1969 . Ez év februárjában hosszas betegség után elhunyt Szabó István, a történettudományok doktora, a Debreceni Tudományegyetem nyugalmazott tanára, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke. Halálával a magyar levéltáriigyet is nagy veszteség érte. Szabó István alkotásokban gazdag életének két évtizedét levéltári szolgálatban töltötte, de távozása után is - amikor egyetemi katedrával cserélte fel a levéltári Íróasztalt - hü maradt a levéltárakhoz. Kapcsolata a levéltárakkal, elsősorban a Magyar Országos Levéltárral, mindvégig igen szoros maradt. Mint kutató gyakran felkereste kutatótermünket, és mint a levéltári Tanács tagja állandó figyelemmel kisérte a magyar levéltárügy alakulását. Szabó István 1898. július 2-án született Debrecenben civis család fiaként. Amint megszerezte az érettségi bizonyítványt , katonai szolgálatra kellett bevonulnia /1916/, s több mint két évig harctéri szolgálatot teljesített. Az első világháború Yégén beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Jogés Államtudományi Karára. Itt szerzett előbb államtudományi /1923A majd jogtudományi /1927/ doktorátust. Már joghallgató korában ráébredt annak tudatára, hogy képességeinek, érdeklődésének inkább a történészi pálya felel meg. 1924-től a Debreceni Városi Levéltárban dolgozott, mint szakdijnok. Ez a körülmény a történészi hivatástudatot még inkább erősítette benne. Egy évvel a jogtudományi doktori cim elnyerése után készen volt bölcsészdoktori disszertációja /Debrecen 1848/49-ben; nyomtatásban megjelent 1929-ben/. Ezzel megszerezte a Debreceni Tudományegyetemen a bölcsészdoktorátust. Ekkor már egy éve tanársegédi minőségben az egyetem alkalmazottja, Rugonfalvi Kiss István professzor közvetlen munkatársa volt. Harmincéves, amikor a Magyar Országos Levéltár alkalmazottja lesz /1928/. Ezután másfél évtizedig állt az Intézet