Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 6^4 A Hármas kis tükrök Bél Mátyás nyomán irnak a váci vásárokról. Bél Notitiaja szerint vásárai hiresek, marhavására nagy, a városon kivül, mintegy 3000 lépésnyi, tágas helyen tartják. Az évi 4 vásárral a^protocollumokban Virágvásár, Sarlósvásár, G-álvásár és Tamásvásár /téli vásár, karácsonyi vásár/ neveken találkozunk. Tragor szerint a nép magvásár, hagymavásár, káposztavásár neveken tartja őket számon, a legnagyobb tömegben árult termék szerint /183/, ezeknek a megkülönböztetéseknek azonban az irásos feljegyzések nem mutatják nyomát. A vásárok több napig tartottak; a máshonnét érkező kereskedők abban a sátorban aludtak, amelyben nappal az árusitás folyt. A messze földről idesereglő tömeg könnyebb elhelyezése végett vásárok alkalmával megengedte a magistratus, hogy bárki adhat szállást idegeneknek, ami különbeíi csak a magistratus engedélyével volt lehetséges, miután a kapitány, fertálymester, vagy más hatósági személy meggyőződött a szállást kérő becsületességéről. A vásár haszna a városé lett, túlnyomórészt a helypénzből folyt be, amelyet a magistratus esetről-esetre megbízott tagjai szedtek be. Az erre az alkalomra kék posztó ruhát kapott bakterek vitték utánuk a perselyt. A városbeli mesterek a vásárban felállitott egy sátruk után mentesek, voltak a sátorpénz-fizetés alól, de ha több helyen állítottak sátrat, ők is fizettek. A befolyó jövedelem jelentős volt; 1784-ben, amikor a virágvásár időpontja a pesti József vásárral esett volna egybe, hogy se a mesterek, se a város ne károsodjanak, egy héttel elhalasztották, és csak a nagyhét hétfőjén vette kezdetét /184/. A Gáli vásár tartama alatt a szüretet a vásár végéig szüneteltettük; szedni sem volt szabad a szőlőt, amint erről többször kapunk hiradást a protocollumokban. A vásár rendjének biztosítására a hadnagy ügyelt; kötelessége volt ellenőrizni a sátrak felállítását, valamint azt, hogy nem akadályozzák-e a szekerek a közlekedését. Máshonnan érkező kereskedőknek ő jelölt ki sátruk felállítására alkalmas helyet /185.A A szórakozásokra, illetve a szórakozni kivánók tisztes mederben való tartására a hajdúk vigyáztak. A kocsmák udvarán sátrat állítottak: a Büki kocsma "udvarán lévő sátorát zöld ágakakkal bé ernyőzzem" - mondotta az áthívott segitő /186/. A bormérő sátrakban 1-2 cigány hegedült. Férfitán

c is volt a kocsmákon; leirását sajnos nem ismerjük, de tudjuk, hogy a szentgáli vásárkor táncolta egy obsitos katona, hogy könnyebben táncolhasson, letette bundáját, tánc közben ellopták /187/. Itt itták meg az áldomásokat is, miután a vételt illetve eladást a helyszínen kézfogással megpecsételték. /"Kézfogással az eladást és vevést megerősítették" /188//. Verekedések nélkül nem múlt el szinte egyetlen vásár sem. Az egyik legnagyobb tömeg-verekedés 1805~ben, a sarlósi vásáron tört ki, amikor a váci legények a kocsmában belekötöttek a kecskeméti legényekbe /189A Nem hiányoztak a "másokat el ámétó játékokat folytató" személyek sem,