Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 648 "bau lévő kriptába, kívánnak temetkezni. Van, aki meghagyja, hogy lila habitusban temessék a ferencesek kriptájába. Akik nyugvéhelyukét nem is jelölik meg, legalább eltakarításukról intézkednek: "Temetésem illendő képpen legyen'

5 - íiagyják meg ^okszors vag} "Tems

: lésem, mely tisztességes fog lenni" /137/. Az utóbbi biztosítására gyakran hagytak valamelyik gyermekükre pénzt, szőlőt, bort, állatot, néha pedig a szőlő, föld jövőbeni termésének jövedelmét. A készpénzről szóló intézkedések rendszerint a püspök, a földesúr említésével kezdődnek, akinek "jobbágyi kötelességbül" hagynak valamelyes összeget. Utána az egyes templomokra /néha valamennyire/ hagyományozott pénzösszeg következik, a tehetősebbek valami ezüst tárgyat is testálnak, a szegényebbek a pénz mellett bort, élelmiszert sőt a XVIII. sz, közepéig nem ritka a templomra hagyott szőiő> föld, állat sem. Ezek mellett az összegek mellett külön hagytak pénzt, mely "adassék mise szolgálatra lelkemért". Néha értékesebb ruhát is adtak misékre. Itt közöljük egj 1751ben irt végrendelet egyelőre nehezen értelmezhető szövegét is: "Setét veres mentémet adgyák el és az árán a T.T.P.P. Dominieanusoknál lévő Boldog Asszony képire ruhát tsinaltassanak" /I38/. Magyarázatánál nehézséget okoz, hogy nem tudiuk, képet, vagy szobrot, ért-e a hagyományozó. A templom egykori leitára 17

Q

7'-ből Tcon B.M.V. - Statua vestita B,V". Mariae /1'39/ tételei mindkét lehetőséget megengedik. Házi szegényekről mindenki megemlékezik végrendeletében, kisebbnagyobb összegű pénzt hagyva rájuk: "Lelkemért hagyok 5 ftokát, melly osztassák el a szegények között". Utolsó helyen szokott szerepelni a "testamentom Írónak fáradságáér" tétel. • A református vallású lakosok végrendeleteiben ugyanezeket az intézkedéseket találjuk, az értelemszerű eltéré-sekJítíl.. A Libri mortuorum aránylag későn, 1751-től kezdve kezdi feltüntetni az "omnibus Sacramentis munita" megjegyzést, de attól kezdve egy-két Dunába fulladt, utón megfagyott,^ vagy hirtelen halállal elhunyt kivételével minden halottnál olvassuk. Egy 12 éves korában megholt gyermeknél hozzáfűzik: "non est provisus, sed confessionem Paschalem cura caeteris scholaribus peregit". Althan püspök 1744-es instructi ójának 19. pontja meghagyja, hogy a viaticumot ünnepélyesen vigye a pap,előtte lámpával, csengővel haladjon valaki. Erre utal a harangozó jövedelmei közt, 1801-ig a "haldoklók tsengetésétül" tétel is /140/. 1740-ben alakult a városban a Confratemitas S. Josephi Patris Agonizantium; leltárában két baldachint is találunk, a papot haldoklóhoz kísérők vitték. Az egyesületbe való belépéskor mindenki 50 dénárt fizetett, ezekből, az Összegekből a szegénysorsu tagtársak temetését fedezték. Ha valaki meghalt, az egyesüle1 felszerelésének