Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 645 protocollumok kurváikodásnak, paráználkodásnak neveznek. Az egyházi és világi /vármegyei, városi/ hatóságok mellett a céhek elöljárói is ügyeltek, hogy az alájuk tartozók ne követhessenek el házasságtörést. Egy alkalommal három asszony, "belesve az ablakon, Francsics Ferenc gombkötő mestert tetten érte Medve Pálnéval. Az esetnek hire futamodott, s a következő céhülésen a céhmester megkérdezte Francsicstól: n

no miben vagyon a ked dolga? tisztázza kend magát, másként többé nem lesz kend mester ember". De mivel a vádlott sem nem tisztázta magát, sem a céhbe nem ment többet, a céhmester feladta a prefektusnak /122/. Szinay András és Erdélyi Pál felesége, Dobó Örzse házasságtörését a bakterek vették észre, éjszaki üdőn 11 óra tájban egy mással feküttek, mellyet önként meg ösmertek". 25 pálcával, illetve korbácscsal bűnhődtek tettükért /123/. Raffa László Szedelik Mihályra "ki kiáltotta, hogy eő a közelebb múlt Tarkányi vásárban bizonyos asszonysággal közösködött, következésképpen hogy kurvás kurafi légyen .....", vádját azonban nem tudván bizonyítani, 24 pálcát kapott /124/. A védekezés tág lehetősége, sőt a rágalom megtorlása is megillette tehát a házasságtörő férfit, ezenkívül, ha őt csalta meg felesége, tőle függött, hogy a bíróság tárgyalja-e az ügyet, kiszabja-e a súlyos büntetést, vagy megkegyelmez hűtlen feleségének. Szabó Örzse házasságtörés miatt börtönben raboskodó asszony Krisztus szerelmére hivatkozva kért bocsánatot, nemcsak férjétől, hanem apósától és nagyobbi

k urától is, azaz férje bátyjától, különben "ebben az keserves szenvedésben kölletik raboskodnom. Minthogy pediglen ugy is beteges állapotban, nagy keserűségh, bánat és szenvedés miát kserves életemet s napjaimat kölletik töltenem, attul tartok, hogy ezen hoszszas szenvedésemben életemtül meg fogyasztatom... lelkem ismeretére fogadom, hogy soha, még élek, szegény uramat el nem hagyom, nem boszantom, és többrül többre eötet nem keseréttem, csak most egyszer gratiaban bé vegyen, és kegyelembe, sőtt sokkal jobban meg böcsülöm, szavát fogadom, és Istennek panacsolattya s törvénnyé szerént békés ságessen vele holtomig élek, hogy pedig ezen kivül valamit tselekszek, szabadságot adót az szerelmes uramnak, hogy bánnyon velem mint a törvény, és igasságh hozza magával" /125/. Elég enyhe ítéletet kapott a Szarvas kocsmán átvonuló katonákkal "kurválkodó asszony". Jóllehet a katonák az asszonyt dorgáló lakosokat majdnem megölték., mégis csak 40 korbács büntetésben részesült, sőt világtalan férjére való tekintettel ki sem űzték a városból, amit pedig szinte minden hasonló esetben elrendeltek /12b/. Kriszt Fridrich zsellér és felesége, "jött ment népek" /azaz nem bennszülöttek/, már nem szabadultak ilyen "könnyen, amikor rájuk bizonyult, hogy lakásukon bort árultak és "sok illetlenséget vittek véghez". A férfi "mint el