Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 644 Á lakodalom napgát nem nehéz meghatározni, bár kezdetben az anyakönyvek nem mindig tüntetik fel. A székesegyházban- 1739. ían. 10, 11, 12, 18, 19, 25-én; február 1, 2, 3, 4, 7j 8, 9 és 18-án egyaránt volt esküvő, /2, 3, 1, 5, 1, 6* 5, 3, 3, 2, 5, 1, 1 esettel/. A hét napjai közül a vasárnap látszik a legáltalánosabbnak: nov. 1 /3/, 8, 9, 22 /2/, 25-i dátumok is megerősítenek, elseje vasárnapra esett, ugy látszik a mindenszentek-esti temetői gyertyagyújtás nem akadályozta az esküvőt, talán, nem is volt általános a temetőbe való kimenetel. 1745 januárjában nem is volt máskor esküvő, csak vasárnapokon: 10, 17 /5/, 24 /3/, 31. Ugyanigy 1760-ban: január 13~án 5, 27-én pedig 6 esküvőt tartottak, mindegyik vasárnapra esett, ezen kivül még 7

_

én /3/ és 29~én esküdtek. Később a vasárnapi esküvőt felváltja a hétköznapi, - leggyakrabban a keddi és szerdai, de találkozunk más napokkal, meg pénteken kötött esküvővel is. A vasárnap kedvelt időpontjának nyomai még a XIX. sz. első évtizedeiben is kimutathatók, utána a keddi nap lesz túlnyomó. Az eddigiekből is kiviláglik, hogy a farsang volt a házasságkötések fő időszaka. Jóval ritkábbak az őszi esküvők, a többi hónapban kötöttek száma pedig egyáltalán nem jelentős. A tanuk /násznagyok/ száma a katolikusoknál szinte mindig kettő, bár a XVIII. sz. elején még találkozunk három tanúval is: az 1715 novemberében tartott 6 házasságkötésből négyben 3~3 tanú szerepel. Reformátusoknál váltakozóan 2 és 3 tanút irtak be, m.ég a XIX. sz. elején" is, A házasulok életkora: a menyasszonynál 18-19 év, /egy 17 éves cigánylánnyal találkozunk csak/, a vőlegény 20-22 éves. Nagyon sok özvegy lép másodszor is házasságra, mindkét nemből, de sokkal gyakrabban vesz el özvegy ember hajadon lányt, mint legény özvegyet. A plébános, illetve a református prédikátor szerepe nem ért véget a házasság megkötésével, gyakori feljegyzések mutatják, hogy a civódó házastársak összebékitése ex officio volt feladatuk. A lakodalom lefolyásáról a ránkmaradt vőfélykönyvek csak a szokásos általánosságokat irják. Nehéz volna a városra lokalizálni a vőfélyek, nyoszolyók bennük közölt egyes teendőit /119/. A lakodalmak során énekelt Kánai men.yegző befejezése utáni pótlás az ország más vidékeiről származó változatokban elég ritka: "Adja az Isten mi örüljün, mikor lakodalmat hirdetünk, jó bor mellett duda nélkül, bolond tántz és ugrás nélkül, Jézust mi ditsérjük" /120/. Kedvelt étel volt a "lakodalmi takart káposzta

n

/l2l/. A lakodalmak alatt gyakran pisztollyal xovoiaozüeji. A házassággal kapcsolatban szólunk a házasságtörésről, és a szabad állapotú egyének excessusairól, melyet a