Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 638 az ünnepek megüléséről szóló rendeletet /75/« A város kapitánya is többször jelentett eseteket a magistratusnak, a boltok vasárnap délutáni nyitvatartásáról pedig""mind az religioval, mind az rendeletekkel ellenkezik" /76/. A plébános is többször fordul panasszal a magistratushoz, hogy a boltok, kocsmák vasár- és ünnepnapokon nyitvatartanak, "Isteni szolgálat előtt billiárdoznak, kártyáznak, tekéznek"; a hadnagyot fokozott ellenőrzésre utasitja a magistratus, A vasárnapi munkát is büntették, többnyire kenyéren és vizén való egy napi elzárással, utána a magistratus "lelki oktatás végett" a plébánoshoz is átkisértette a delinquenst, főleg, ha visszaeső bűnös volt. Nem volt ritka a vasárnap a szőlőben szedett és hazavitt gyümölcs elkobzása sem. A munkaszüneti tilalmat a másvallásmakra is kötelezővé tették, Nádasdy püspök egy vasárnap kikocsizván meglátta, hogy a kisváci reformátusok búzát hordanak a szérüs kertekbe; üzent a magistratusnak, büntesse meg őket. Védekezésükben a kisváciak előadták, "hogy búza asztagjok félben állván, az magát mutogató essó% és borult üdő végett következhető károknak 011 mellőzése ösztönébül az ünnepnek tilalmát mintegy kéntelenségből által hágni kintelenek voltak lényen". Estig tartó elzárásra Ítélték őket /7?/. Az ünnepi szórakozások legkedveltebbje az ivás, a tánc, és a kettővel szinte törvényszerűen együttjáró verekedés volt, mindháromnak szinhelye a kocsma. A legelső kocsmaösszeirásban már elég szép számmal vannak: Ad Viridem Arborem, Ad Aureum Vas, Ad Aureum Bovem, Ad Cervum, in Braxa, Ad Cygnum, Ad Coronam, in Curia, Ad Auream Stellám /78,/. Később ezekhez még az Ad Nigram Aquilam, az Ad Albam Navim, és az infra Civitatem nevek járultak, valamint aureus jelzőt kap a Szarvas is /79/. A cégérükről elnevezett kocsmákat magától értetődően csak hivatalos használatban nevezték latin nyelven, mindenki magyarul hivta őket. Találkozunk még "Szöllő gerezd kortsma" névvel is, latin megfelelőjét nem ismerjük. Bor mellett sört is mértek, valamint pálinkát. Néhány kocsma ürmöst is mért, a kocsmáros csinálta fehér borból, "az kötőt bornak^specieseiket hozzá vásárolván" /80/. A szőlők és gyümölcsfák nagy száma miatt még közepes hozamú évben sem tudták termés-üket eladni, célszerűbb volt azt pálinkának kifőzni. A gyümölcs és törköly mellett gabonából is főztek pálinkát; a városi számadáskönyvekben több bejegyzéssel találkozunk, amelyek szerint a város búzát és kétszerest vett pálinkafőzésre. A "Grabonabéli pálinkafőzés'* tiltására csak későn került sor, 1837-ben /81/. Pálinka, rozsólis nevek mellett volt "ki főzött vodka pálinka" is.. Akovita néven a füszerboltokban árultak pálinkát, névszerint ismerjük a Fehér Rózsa, Fehér Galamb és Beálló nevűeket. A kocsmák,^ a serfőző és pálinkafőző tisztaságának ellenőrzése a kulcsár feladata volt. A kocsmárosok ellen felme-