Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.
- 639 rülő sok panasz miatt a magistratus gyakran utasitotta, hogy a tisztaság mellett főleg arra ügyeljen, nem vizezik-e a bort és sört; akit rajta érnek "kenyerét veszti". Szinte negyedévenkinti bejegyzésekben olvassuk, hogy a "paraszt iffiuság tánczal mulat" a kocsmánf egy izben, hogy mulatságukat ne kelljen félbeszakitaniok, megéhezvén, egy közelben lakó asszonnyal pecsenyét süttettek maguknak estére, árát kifizették /82/. A "táncz, musika és az együtt való ivások a kocsmákon, vendégfogadókban " vasár- és ünnepnapokon - böjti időszakot kivéve - vecsernye után nyáron 11, télen 10 óráig volt szabad. Nem vonatkozott azonban ez az állatokat gondozó szolgákra, kocsisokra, akik ellen gyakori a panasz, hogy ünnepnapokon a kocsmákon korhelykedni, devernálni szoktak, a rájuk bizott állatokat nem gondozzák; 6 óra után nem szabad ott idozniök, aki mégis "ott tapasztaltatik, azonnal bé hajtattván 12 páltza ütésekkel meg büntettessen", a következő vasárnapra felrendelték a kocsisokat a városházára, ott hirdették ki nekik a rendeletet /83A A kocsmai verekedéseknek se szeri se száma. Okuk a legkülönbözőbb; egy alkalommal, "mikor a paraszt ifiuság tanczot tartott", Pazurik Mártony nős ember "azt meglattni menvén", egyik legény belekötött és megverte. A legényt felmentették, mert bár nem lett volna szabad megvernie, de a panaszos is hibázott: nős ember létére miért ment a legények közé /84/. Máskor a legények közt megjelent és garázdálkodó Körösi Istvánt hiába intette egyik legény: "Jobb volna Pista, ha haza menne kend a feleségéhez feküdni", nagy verekedés támadt a kocsmán /85./. Legények egymás közt nemcsak hogy nem kerülték, de éppenséggel keresték is a verekedésre való alkalmat, pl. "az Alsó városi legények a támasztott verekedésre fel jővén az Alsó városrul a Jejér hajói kortsmára okot s módot adtának, mind azáltal mivel a Pölső városi legényeknek . is a végett öszve seregleni" és verekedni kellett, hogy máskor ne verekedjenek, a felsővárosiak egyenként 75 dénár, az alsóvárosiak fejenként 1 forint büntetést fizettek /86/. Máskor forditva történt: "kisülvén, hogy a verekedésnek az felső várasi iffiak előre azhoz készülvén voltának kezdői, de e • mellett az alsó várasi legények sem valának büntettlenek, •. "/87/ Egyéb szórakozások közül ismerjük a mesterlegények vasárnapi kocsmán való kocka játékát /88/; egy obsitos katona "egy gyüszüvel hamis játékot gyakorolván pénzre" /89/. A plébános előbb idézett panaszában hallottunk a tekézésről* a billiárdozásról és a kártyázásról, az utóbbi a jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1825-től kezdve kezd elszaporodni. A kocsmai rendre felügyelő hajdúk sem álltak mindig hivatásuk magaslatán, 1795-ben pl. kettejük ügyét tárgyalta a tanácsülés, mert múlt éjjel "ki küldve lévén kapitány ur