Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Benke Zsófia: A Tanácsköztársaság egészségügyi igazgatásának történetéhez / 57–74. o.

- 64 tette az ipartestületi ás magánpénztárakat, kizárólag a vállalati pénztárakat hagyta meg, és felálli^otta az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárat. A pénztárak irányi+ásában ezentúl a munkások és a munkaadók egyenlő arányban vettek részt. Sllenőrző szervkén

4

" pedig létrehozta az Állami Munkásbiztositási Hivatalt, amely biztositási és birói osztályra tagolódott. B hivatal elnökét a király, magasabb beosztású tisztviselőit a kereskedelemügyi minisz+er nevezte ki. A munkavállalók igy mindössze a birói osztály nem állandó birái között szerepeltek, éspedig 50/o-os arányban. A mezőgazdasági dolgozók általános biztosi+ásáról nem történt intézkedés. Az 1900: XVI.te. létrehozott ugyan Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd pénzt ár néven a gazdasági cselédek számára egy önsegélyző intézményt, azonban sem ez, sem a módositó törvények, betegség esetére semmiféle segélyről sem gondoskodtak./}!/ 1913-ban a pénztár neve Országos Gazdasági Munkás pénz tár' lett. /} 2/ A munkásság által életrehivott biztositás néhány évtized alatt az államigazgatás körébe került. A törvényesen szabályozott munkásbiztositásnak nyilvánvaló előnyei vannak a spontán keletkezett - természeténél fogva sem egységes és átfogó - biztosítással szemben. A biztositás történetében tehát az egészséges fejlődés az állam által törvényesen megszervezett kötelező, széles rétegekre kiterjedő biztositás felé mutat. A biztositás súlyos hibái nálunk sem a törvényes rendezés tényáből, hanem a rendezés módjából fakadtak. A biztositás meglehetősen szükkörü maradt, szolgál

f

a

+

ásai pedig mindenképpen elégtelenek. A szabályozó rendelkezéseknek pedig alig titkolt célja volt, hogy az intézmény veze+éséből minél jobban kiszoritsa a biztositott munkavállaló^. A kereskedelemügyi miniszter fennhatósága nem csak az állam, a munkaadó túlsúlyát is jelentette, de azt is, hogy elszakítva az egészségügyi, szociálpolitikai igazgatás többi ágazatától eleve azokénál kedvezőtlenebb helyzetbe került. i x 1918-ban a Népköztársaság törvényhozása természeteben az egészségügyi kérdések rendezésével a munkásbiztosit ás gyökeres reformját is céljául tűzte ki. A Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium felállításáról rendelkező néptörvény a munkásbiztosit ást ás a kisebb jövedelmű néposztályok biztosítását az egészségügyi igazgatás többi ágazatával együtt a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium hatáskörébe utalta.