Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Benke Zsófia: A Tanácsköztársaság egészségügyi igazgatásának történetéhez / 57–74. o.

-63 tására, munkaképességének fokozására legyenek felhasználhatok. /26/ E felsorolt, intézmények a Munkaügyi ás Népjóléti Népbiztosság főhatósága alá kerültek, de a működésük feletti közvetlen ellenőrzést a terület szerint illetékes község által kiküldött három tagú ellenőrző tanácsa gyakorolta. Végül az április 24-én kelt LXX.sz. rendelet szerint a '^Magyar Tanácsköztársaság valamennyi nem állami /törvényhatósági, városi, községi, alapítványi, egyesületi és magán/ kórházat, gyógyitó rendelőt és gondozó intézetet /dispensaire/ szanatóriumot és a gyógyíthatatlan betegek nem állami munkahelyeit a rendelet kihirdetésének napjával köztulajdonba veszi és ugyancsak a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság intézkedési körébe vonja./27/ A köztulajdonbavétellel és a kórházak kezelésével kapcsolatos közvetlen teendőket a Központi Tanács Egészségügyi Bizottsága végzi. A Tanácsköztársaság igazgatása tehát a leglényegesebb egészségügyi igazgatási csomópontokat igen rövid ido alatt egységes irányítása alá vonta, külön feladatot jelentett azonban a társadalombiztosit ás rendszerének átalakítása ás a. széles néprétegek szolgálatába állítása. A munkásbiztosit ás az egészségügyi igazgatásnak a többitől mindig bizonyos mértékig elszigetelt ágazata volt. Magyarországon a XIX.sz. közepén a kapitalizmus gyorsabb ütemű fejlődése siettette a proletarizálódási. A jelentősen megnovekedett számú munkásság egyre inkább felismerte azt a tényt, hogy a betegséggel, a betegség okozta nyomorral egyénenként nem tud megküzdeni. A munkásság hivta életre tehát - közös erőfeszítéssel - az első biztosító intézményeket. Több kisebb biztosító intézet működött már^ amikor 1870-ben megalakult az Általános Munkásbetegsegélyző és Rokkant pénztár, amely szoros kapcsolatban a munkásmozgalommal, gyors fejlődésnek indult. Az osztályharc élesedésének hatására az állam is kénytelen volt a biztosítás ügyével intézményesen foglalkozni. Az 1891: XIV. törvény kötelezővé tette az ipari munkások betegség elleni biztosítását,/28/ A munkásság^ biztosító intézményét Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár néven továbbra is elismerte ugyan a törvény, de - mind a Budapesti Kerületi Betegsegályző Pénztár létrehozásával,^ mind a biztosításügy további széttagolásával - fejlődését korlátozni kívánta. Végül a törvény a biztosítás ügyét a kereskedelemügyi miniszter felügyelete alá. utalta. Az 1891: XIV. te. már a megalkotását közvetlenül követ 5 időben is megmutatta hibáit. Egyebek között a törvény által érintetlenül hagyott, nagyszámú és sokféle pénztár képtelen volt feladatát ellátni és a balesetbiztosítás megszervezését sem lehetett elodázni./29/ 1907-ben ujabb törvény intézkedett a biztosítás ügyéről: az 1907:XIX.te./30/ Sz a törvény bevezette a baleseti biztosítási ágat és a betegségi biztosítás intézményét is uj alapokra fektette. A biztosítás szervezetének központosítása érdekében megszün-