Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - Baraczka István–Mályusz Elemér: Az evangélikus egyházi levéltárak aktuális kérdéseiről / 531–544. o.

- 542 válniok múltjuk Írásos emlékeitől s azok állami megőrzésbe kerülnek. Mint már az anyakönyvek lefényképezése során meggyőződhettek, ez a veszély nem fenyeget. Ellenkezőleg, államunk azt szeretné elérni, hogy ne csak az un. történeti adatokat tartalmazó iratok maradjanak meg, hanem minden irat, ami csak az egyház élete során keletkezett, sőt a ma és holnap keletkezők is. A jövő történészeinek számára óhajtja az állam a forrásanyagot biztosítani. Azt akarja, hogy mint a multat, ugy az eljövendő kor történetét illetőleg is ne bizonytalan visszaemlékezésekre legyen utalva a történész, ha az egyház társadalmi súlyát és funkcióját megállapítani igyekszik, hanem az iratokra támaszkodhassak, amelyek a valóságot ezernyi apró mozaikszem módjára tükrözik. Az államnak ez a törekvése éppen egyházunk munkásai körében megértésre találhat. A mi egyházunk volt, ez közismert, 1918 előtt, történeti okokból, Magyarországon a leginkább urbanizálődott egyház, s ezt a jellegét, bár egyre halványulóbban, a két világháború között is őrizgette. Nem akarok most a szociológia megállapításaira hivatkozni, annyira közhely, hogy a polgárság racionális gondolkozásával világszerte pontosan számot tudott vetni mind saját erejével, képességeivel, mind a környezet erősitő vagy gátló hatásaival. Ha egyházunk híveit a múltban a valóság megismerése érdekelte és ha illúziók helyett többre becsülték a tények megismerését, csak örülnünk lehet, hogy a selejtezés tilalmával, a múlt határának 1848 helyett a jelenkorig hozatalával gondoskodhatunk irott emlékeink megmaradásáról és a látszólag érdektelen iratokat a történeti forrásanyag színvonalára emelhetjük. Egyébként egyáltalán nem valami uj követelmény, hogy a lelkészek tartsák rendben az egyházközségi iratokat - ide értve az anyakönyveket, jegyzőkönyveket is - és gondoskodjanak azok megőrzéséről. Ma is érvényes az 1955-ben kibocsátott rendtartás, amely, miután megfogalmazása előtt az egyetemes levéltáros is véleményt nyilváníthatott, ily cimmel jelent megr A lelkészi hivatali munka rendtartása. Ennek 62. §-a igy szól:- U

A gyülekezeti lelkész az ügyiratokat három, legfeljebb öt évig az irattárban, azután a levéltárban őrzi,^mégpedig tűzbiztos, száraz és jól zárható helyen. Az irattárat mindenképpen maga kezeli, a levéltárat az egyháztanács által megbízott más személy is kezelheti. Az iratok épségéért, rendjéért és teljességéért a felelősség mindkét esetben a gyülekezeti lelkészt terheli." A továbbiakban a rendtartás tiltja a selejtezést, majd a.lelkész feladatává teszi, hogy az 1950. évi levéltári kötelező bejelentés alkalmával készült és a levéltárak Országos Központjának, valamint az egyetemes egyházi levéltárnak beküldött tájékoztató irat-összeírásnak nála maradt példányát minden év végén egészítse ki a levéltárban újonnan elhelyezett iratokat feltüntető adatokkal.