Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - FIGYELŐ - Sárközi Zoltán: Sepelev, L. E.: Oroszország magánkapitalista kereskedelmi-ipari vállalatai a XIX. század elején, a XX. század végén, s ezek levéltári fondjai / 471–477. o.

Oroszország viszonylatában kiemelkedő szerepet játszottak az egyes termékek értékesítését kisajátító szindikátusi vállalkozások. A XX.század elején a fém- és cementipar, továbbá a rézbányászat termékeinek mintegy 78-90%-át ilyen módon hozták forgalomba. A réz kitermelését pl. 10 vállalat tömörítése révén a "Megy" Rézipari Részvénytársaság monopolizálta s áruit a Vogau és Cp. kereskedőházon keresztül értékesítette. E szindikátusban vezető szerepe az angol tőkének volt. Mivel a cári kormányzat az első világháború előtti években erőteljes szindikátus ellenes tevékenységbe kezdett, egyre gyakoribbá vált az a gyakorlat, hogy a hazai törvények kijátszása érdekében külföldön, általában Londonban alakitottak meg egyes olyan uj monopolista egyesüléseket, melyek pl. oroszországi vállalatok finanszírozásával foglalkoztak. Ezek szervezői orosz és külföldi hitelintézetek voltak. Legnagyobb jelentőségre köztük az 1903-1909-ben alapított Orosz Bányaipari Kereskedelmi Társaság, az un. "Roszgorn" emelkedett, mely a szerző szerint "nemcsak az oroszországi oldalról jelentkező tőkehiány, hanem a nemzetközi tőkepiac tőkeajánlatainak központja is" lett. A "Roszgorn" élén M.M.Fedotov állott, az első iparés kereskedelemügyi miniszter, a Kadet Párt kiemelkedő tagja. Említésre méltó, hogy a legnagyobb kereskedő-házak maguk is átalakultak ilyen finanszírozó központokká. így az 184-0ben Moszkvában alapított Vogau és Oo. cég kb. 80 millió rubel alaptőkével rendelkező vállalatok fölött töltött be ilyen szerepet

e Jellemző adatként megemlíthető, hogy 1916-ban saját és bizományosi kereskedelmi forgalma 120 millió rubelt tett ki

e A szindikátusok részvényei természetesen Oroszországban sem képezték adás-vétel tárgyát. Áruértékesítő és finanszírozó egyesülésekkel, szindikátusokkal az első világháború előtti Magyarországon elvétve találkozunk. Az előbbiek a két világháború közti korszakban kezdtek elterjedni, a vállalatok finanszírozását azonban a legnagyobb bankok mindvégig közvetlen utón maguk intézték. Az oroszországi nagyipari- és nagykereskedelmi vállalatok működésének rövid ismertetése után a tevékenységük során létrejött iratanyag problémáinak megvizsgálására kerül sor

e A szerző fejtegetéseit az alábbi, klasszikusnak mondható, nemzetközileg is érvényes, a gazdasági levéltári anyag sajátosságait helyesen tükröző megfogalmazással kezdi: "A kapitalista kereskedelmi-ipari vállalatok formáinak és nagyságának, ugyanúgy mint tevékenységük jellegének és szakágának különbözősége folytán belső szervezetükben és irattáraik lerakódásában individuális vonások és sajátságok keletkeztek; mégis tevékenységük közös célja — a kapitalista profitszerzés az ipari és kereskedelmi termelésben, - valamint a törvényes előírások biztosították e vállalatok szervezeti, funkcióbeli és ügyviteli elemeinek azonosságát s ezzel együtt levéltári fondjaik összetételében az alapcsoportok azonosságát.