Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - FIGYELŐ - Sárközi Zoltán: Sepelev, L. E.: Oroszország magánkapitalista kereskedelmi-ipari vállalatai a XIX. század elején, a XX. század végén, s ezek levéltári fondjai / 471–477. o.

- 474 Ebben az értelemben a kapitalista /és nemcsak az ipari-kereskedelmi/ vállalatok fondjai külön csoportot képeznek, ami különbözik mind az állami hivatalok fondjaitói, mind pedig a személyi fondoktól. Amíg az állami hivatalok levéltári fondjainak egyik leginkább jellemző sajátsága azok összetételének ás ügyviteli megformálásának az ügykezelés funkcióin, 'felépítésén ás rendjén alapuló, a törvény által előirt meghatározottsága, - a személyi fondoknál pedig ezzel ellentétben a dokumentumanyagok lerakodásánál jellemző a véletlen elem, és hiányzik az ügykezelés meghatározott közös rendszere, - addig a magánkapitalista vállalatok a kettő között ebben az értelemben átmeneti helyzetet foglalnak el." A gazdasági levéltári anyaggal foglalkozó levéltárosok hazai rendezési gyakorlata a szerző fenti véleményét minden tekintetben alátámasztja. Eltérés mutatkozik azonban a fondok kialakításában L.E. Sepelev szerint: "Természetes, hogy a kapitalista kereskedelmi-ipari vállalatok struktúrájának és egyes szervezeti részlegeinek sajátosságai meghatározták a tevékenységük során keletkezett iratanyag, irattáraik belső szerkezeti sajátosságait is. A mondottakból többek között gyakorlati következtetéként a vállalatok területileg különálló, meghatározott önállósággal, hatáskörrel és ügykezeléssel rendelkező olyan szervezeti részlegeit önálló fondképzőként kell elismernünk, amilyenek a központi igazgatóságok, a helyi filíá— lék és egyes termelő vállalataik voltak. Ez az elv szolgál alapul a szovjet levéltárakban a kapitalista vállalatok fon— dositásánál." Mi a magyarországi gyakorlatban ilyen szétválasztásokat általában nem eszközlünk. Ennek egyik oka talán a két ország eltérő méreteiben is rejlik. A cári Oroszország mérhetetlen távolságai közepette egy-egy mammut vállalat, helyesebben vállalat-komplexus mint pl. a 3r.Nobel Olajipari Társaság annyi helységben és olyan nagy mennyiségű iratanyagot hozott létre, hogy annak egyetlen őrzési helyen való összpontosítása és tárolása fizikailag is lehetetlen. Ezért ma a Szovjetunióban e vállalat 18 500 ügyiratot tartalmazó fondjait 14 állami levéltárban őrzik. így könnyebb fondnak nyilvánítani az iratanyagnak egy—egy olyan részlegét, mely egyébként esetleg nem lenne több egy állagnál, vagy sorozatnál! Ezek után a szerző tüzetes irattani elemzésnek veti alá az oroszországi vállalatok tevékenysége során létrejött legkülönfélébb iratfajtákat. A kapitalizmus internacionalista jellegéből következik, hogy teljesen azonos iratfajtákkal találkozunk hazai gyakorlatunkban is

e Észrevételei közül itt kiemelkedik az alábbi: "A magánkapitalista vállalatok irattárainak kialakulásában sajátos nyomot hagyott az egyes vállalatok vezetői között fenntartott személyes tárgyalási rendszer, ami a kereskedelmi titok megőrzése céljából tevékenységük legfontosabb kérdéseire terjedt ki. Az iratokban nem rögzített, vagy csak a legtömörebb formában rögzített ilyen kérdések gyakran nem nyertek visszatükrözest a levéltári fondókban." Helytálló megjegyzése az is, hogy a részvénytársa-