Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - FIGYELŐ - Degré Alajos: A norvég levéltárügyről / 756–760. o.

- 756 TIGYELŐ D e g r é Alajos: A NORVÉG LEVÉLTÁRÜGYRŐL i. Oslo belvárosának közepén, a kikötő és a városház közvetlen szomszédságában egy elegáns kis múlt századi egyemeletes palota a Riksarkiv, az Országos Levéltár. Az épUlet kicsi, még ha számitásba vesszük is azt, hogy egy három és fél milliós nemzetnek, ha még oly fejlett irásbeliságü is, jóval kevesebb irata keletkezhet, mint a nagyobb lélekszámú államoknak. Valóban, a kis palotában számitásom szerint mintegy 8000 folyóméter iratot őriznek csupán. Van ugyan egy ktllső raktára az Oslofjord egyik közeli szigetén, de az ott őrzött iratok mennyisége Dagfinn Mannsaaker ryksarkivar - a levéltár igazgatója - szerint ennél is kevesebb. Ok maguk móterszámra nem tartják nyilván az iratokat, csupán a csomók száma szerint, a csomók viszont halálosan egyforma, kb. 10 om szálas egységek, igy a számitás nem nehéz. A levéltárat ők maguk is kicsinek tartják, és tervbe van véve, hogy 3-4 éven belül a stokholmi nagy levéltár mintájára épitenek egy uj nagy levéltárat, a hegybe beleépitvt, mert jelenleg iratbegyüjtési tervüket helyhiány miatt nem tudják teljesiteni. Elvileg az állami hatóságok az irat keletkezése után 25 évvel kell átadják irataikat a levéltárnak, de még jóval régibb iratokat sem tudnak átvenni, mert nincs helyük. Az intézményt 1840-ben hozták létre, a dán hatóságoktól átvett régi iratok kezelésére. 1814-ben ugyanis megszűnt az országnak Dániával 1387 óta fennállt közössége, és a különválás ^után a dán hatóságoktól megszerezték a Norvégiára vonatkozó, főleg pénzügyi - kamerális iratokat, őzekből a XVI. századtól kezdve szép gyűjteménnyel rendelkeznek, köztük több XVII; századi népszámlálással.