Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

napján, valamint búcsúkor. Patrociniuma után kapta-e a falu nevét, vagy neve lett a templom védszentje, kinek napján a bucsu van, nem tudjuk. /Másik személynévből származó községünk elnevezése Lőrinci, temploma szt. Mihály tiszteletére dedikálva; szt. Lőrinc tiszteletére szentelték a tolmácsi templomot./ A körmenetek élén keresztet vittek. Emiitettük, hogy Orbán és Vendel napját több község megünnepelte. Nógrádon pl. a szőlőhegyen "Sz.Orbán napján a Szőlőkben gunyhó tsinálásért a Hegy Mestereknek 4 icce bor". Az Orbán napi prédikációért a plébánosnak 3 ft.-t fizettek. /218/, "Nógrádban és Kallón János és.Pál napján,/VI. 26. /[:« égi háború ellen" mondattak misét."/219/ Nagy ünnepe volt a falunak a bérmálás is, az érkező püspököt a helység lovaival hozták a faluba; lövöldözéssel is járt az ünnep, több helyen "vevődött puskapor". Althan püspök többek között arra inti a bérmaszülőket, ne adjanak ajándékot, nehogy valaki azért bérmálkozzék. A püspök bérmáláskor mindenfelé imakönyveket, szentképeket, olvasókat és érmeket oszt ki./220/ Gydgyitás Több adat kerül elő, hogy disznókat büdöskővel és puskaporral orvosoltak: "Helység Sertésseinek orvoslására Puska port és-Büdös Követ...", néha ezekhez még pálinka is járult. /221/ Nógrádban a tehenek Vácott vett^ nem részletezett orvosságához "ugyan hozzávaló Mézért fizetődött"./222/ Nógrád mellett terül el a Zsumb tó, körlötte mérges fü nő, "ha a marha azon fűből harap, nemcsak hirtelen felpuffad, egészen megdagad, és meg is döglik". A környéken terem még egy mérges fü fajta, ez ellen ismernek orvosságot, előbbi ellen nem./223/ Ismerjük a gyarmati gyógykovácsot, többször találkozunk vele állatok gyógyításánál* Diósjenő mellett egy forrásnak, melyet^Zsibak vizének hivnak, többféle betegségben használó gyógyitó ereje van, akár hidegen, akár melegen fürödjék benne valaki./224/ Kosdi boszorkányperből kerül elő sóskának a virága, mely hányás ellen használ, valamint a szentgyörgy gyökér, ennek haszna ismeretlen. Alsósápon ismerünk e^y asszonyt, akihez messze földről jártak magzatelhajtó szerekert. Valami hánytató folyadékot adott egy üvegben, ha felének megivása után nem következett be az eredmény, másik felébe kékkövet kellett tenni, ugy inni. Egy esetben "azon Sápi asszony azt mondotta, hogy ha elébb folyamodtunk volna hozzá, akkor pálinkával vegyes ritka terpentinnel el hajtotta volna" a magzatot. Adott még nyetata nevű faágat, borban kellett megfőzni./225/