Levéltári Szemle, 18. (1968)
Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.
- 6$9 a falun kivül lévő templomnál, a falu közepén és a temetőnél. Általában a harangláb a falu közepén volt. Két-három kereszt is volt minden helységben, Nógrádban 6, Berkenyén 7; volt ahol a molnár faragta, corpust készen vettek rá fémből, kellett létezniök tisztán fából faragott feszületeknek is, erről azonban nem maradt ránk feljegyzés. , A vasárnapi mise ideje szt.Györgytől.Mihályig 9» télen 10 óra volt. Urfelmutatáskor néhány faluban harangoztak. Becskén sanetuskor is.-A falvak egymástól való távolsága elég nagy volt, Althan püspök erről azt jelenti Rómába: "A filiális falvak közül egyesek igen messze távolságra vannak, úgyhogy a plébánosoknak két sőt több órai utat kell lóháton megtenniük." /212/ Ennek ellenére volt a filiákban rendszeres istentisztelet, voltak helyek, ahol vasárnaponként váltakozva misézett a plébános a plébániatemplomban és á fillán. Másutt minden harmadik-negyedik vasárnap került sor misére. A papság létszámának növekedésével nemcsak egyre több plébániát állitott fel a püspök, hanem káplánok is kerültek azokra a helyekre, melyeknek sok fillájuk volt, s igy ezek is gyakrabban jutottak miséhez. A filiákban való misézésért megvendégelés járt a papnak, ezt meg is lehetett váltani. A miséhez az ostyát a plébánián sütötték, ritkábban a harangozó, kivételesen a kántor; sürün fordulnak elő az ostyasütő vasak. Vasár- és ünnepnapon délutánonként hitoktatás volt a templomban, de csak nyáron, pünkösdtől szt.Mihályig. A vasárnapi misehallgatást szigorúan betartatták, több helyen a püspök 1711-ben meghagyja a plébánosoknak, hogy a misekerülőket, káromkodókat a tizedesekkel büntettesse meg. Bujákon a legnagyobb bűnök közé számit a misekerülés, a plébános panaszolja, hogy hivei a szent dolgokban közömbösek, erdőre járnak vasárnap, gyónni nem mennek. Az újhold vasárnapokat nagyon sok falu különös fénnyel ünnepelte m ©g> gyakran szentségkitétellel tartották a misét. A tánc elleni panasz is elég általános, a püspök előbbi meghagyása erre is figyelmezteti a plébánosokat, ünnepnap és búcsúkor vendégeskedést és táncot ne engedélyezzenek. Erdőkürtön tiltott időben is táncolnak, mint elmúlt húsvétkor is. Cserhátszentiványon azelőtt minden vasár- és ünnepnap volt tánc. Horpácson a verekedések, ivások, káromkodások, vasárnapi tánc előfordulnak. Tolmácson tiltott időben is táncolnak, Gserhátsurányban szintén. Terényben gyakori tánc kevéssé figyelhető meg. A táncolás mikéntjéről csak Nőgrádverőcéről kapunk adatokat: "Sohasem tántzolnak pedig a magyarok együtt a németekkel, hanem minden felekezet külön helyen. A magyarok járják a nemzeti hol friss hol lassú nótákat; de a németek örömest friss magyart is tántzolnak, ha a német nótán meguntak keseregni."/213/ A nép erkölcséről elég jó véleményt olvashatunk, nyilvános bűnösök, házasságtörők nem ismeretesek, abususok /a már emiitetteken kivül/ káromkodást leszámitva nincsenek; "pro more suo rustico" megadják a felsőbbségnek az illő tiszteletet. "Vana observantia" nem igen figyelhető meg. Rómába is kedvező jelentést küldött erről Nádasdy püspök: "A nép erkölcsei elég
