Levéltári Szemle, 18. (1968)
Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.
- 638 helyság gondja volt kerestetni és visszaküldeni. Amikor hoszszabb szabadságra hazajött egy-egy katona, a község pénztárába! adtak neki "útravalót". .Ezt annál szivesebben tehették, mert a szabadságos katonákkal rengeteg baj volt garázda magaviseletük miatt. Legtöbbször azonban csak obsittal jöttek haza, s megesett, hogy már nem találták hozzátartozóikat életben. Ha az ilyen obsitos meghalt, a község temettette el, még tort is tartottak. Bujákon "katonafeleségek" panaszkodnak, hogy robotra ugyanúgy kell menniök, mint mig férjük itthon volt, a plébános is követeli a párbért. A szolgabíró közbenjárására mij^d ®.z uradalmi tisztek, mind a plébános mérsékelik követelésüket./209/ Gyakran szerepel az instanciákban, hogy katonafeleségek kérik a vár-megyétől férjük holttányilvánitását, vagy tudósítást róla, hogy él-e, hal-e. A katonaporciók itt is nagy terhet jelentettek, Gyarmatra és Vácra kellett szállítani, gyakran olvasunk a deperditárol is. A forspontra a rossz utak miatt kevés panasz volt, egyedül Szarvasgec|én írják: "helységünk nagy ország utyában levén akár melly felől az hadi nép nálunk szokott forspontot váltani."/210/ Vallásos szokások A vallásos élet fókusza a templom volt, említettük, hogy mindenhol a falun kivül, többnyire dombon épült. Ahol ujabban emelték őket, már nem fektettek erre súlyt. Á visitatiok részletesen felsorolják a templom felszerelésén kivül szobrait, képeit is, feltűnő gazdagságot találunkmár a XVIII. sz. elején is. Hasonlóképpen zászlóknál is, a halottas lobogón kivül legalább két színeset is találunk mindenhol, körmeneteken, bucsujárásokon használták. Portat ív szoborral az un, "hordozó Máriával" Romhányban találkozunk 1746-ban, kiemeli, hogy körmeneteken szokták vinni. Tudtunkkal a szokásnak ez a legelső felbukkanása./211/. A templomokban - a mai szokással ellentétben - a padok és ülőhelyek léte nem általános, a XVIII.sz. végén kezdenek terjedni. Az egyházi ruhákat a sekrestyében ládákban őrzik: "2 cistae in quibus vestes conservantur"; a szekrények csak a XVIII.sz. második felében kezdik kiszorítani, egy ideig párhuzamosan használják. A sekrestyében őrizték a |tonszekrált ostya kivételével a szertartásokhoz szükséges eszközöket is, a középkori zsinatok végzéseinek megfelelően szigqruan zár alatt, nehogy valaki hozzáférve babonás célokra használhassa. Pastoforiummal csak Mátraszőllősön találkozunk, kő tabernaculumnak irja, az evangélium oldalán. Harangtornyot is találunk minden faluban, valószínű, hogy a templom harangjával csak a vasárnapi istentiszteletre harangoztak, a reggeli, déli, esti harangozás a haranglábakban történt. Sok helyütt kettőt is találunk, Mátraszőllősön hármat:
