Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 688 Az esküvők napszakára nézve a garamszentbenedeki zsinat inti a plébánosokat, szüntessék meg azt a rossz szokást, hogy a hivek késő este, vagy délután jönnek esküdni, amikor már jócskán ittak, állítsák szokásba a reggeli esküvőt. Osagárdon a vőfély egy órával az esküvő előtt megtudakolja a paptól, hogy jöhetnek-e esküdni, mikor odaér a menet, a hívogató egy hordócska borral és egy kaláccsal jelenti be megérkeztüket. A menyasszony jobb hóna alatt egy üveg pálinkát szorongat, nyoszolyóasszonya abból itatja majd meg a vőlegényt, bájitalnak számit. Hasonlóképpen jobb csizmájába talpa alá foghagymát dug. Fején aranyozott, szalagokkal díszített párta van, vállán prémes mente. A templomban a vőlegény baloldalán áll, ha nem így álltak volna fel, a násznagy, vagy akárki más megigazíthatja őket. A templomból a két násznép külön megy haza ebédre, ebéd után megy a vőlegény kíséretével a menyasszonyért, akit a násznagy kér ki. Saját násznagya kiadja, ládáját is szekérre rakják, ruháin kivül sült tyúk, kalács, alma, dió van benne. Párnáit a vőlegénynek kell kiváltania, 1 ft. 15 krajcáron. A menet végén megy a vőfély, fején viszi a örömkalácsot, mely nemcsak nagyságával, hanem beleszúrt, tésztával bevont vesszőivel is figyelmet kelt, ezenkívül pattogatott kukoricával, aranyos dióval, tésztából készült galambokkal van diszitve. A vőlegényes háznál a menyasszony a kéménybe néz fel. Mikor a házasságot elhálják, a hívogató szökteti ki a menyasszonyt, rendszerint a padlásra, mert máshol nincs szabad hely. Fejéről a koszorút a vőfély veszi le, a pártával a ház födelébe szúrt villára akasztja. A párta az övé lenne, de a menyasszony 10 krajcáron megváltja. A menyaszszony lehúzza vőlegénye csizmáit, megverheti vele. Reggel a nyoszolyóasszony kontyolja fel a menyasszonyt, fátyolt kap, abban megy az avatásra. Hazajőve ládájából a dióból és almából minden családtagnak ad, a tyúkkal, kaláccsal pedig a násznagyot, nyoszolyóasszonyt vendégeli meg a kamrában. Este vacsora után a násznagy osztja el az örömkalácsot, minden résztvevőnek jut belőle, néha kap a pap és a mester is. Következő vasárnap az istentiszteleten az uj asszony áll a padok közt legelői, mindaddig itt állhat, mig fiatalabb menyecske nem lesz a faluban. Délután férjével, annak szüleivel együtt saját szüleihez megy vendégségbe./173/ Tanú a katolikusoknál kettő van beirva az anyakönyvbe, evangélikusoknál, reformátusoknál négy. A vőfély könyvekben felsorolt tisztségek: násznagy, vőfély, kis vőfély, másokban első és második vőfély. Az esküvői stóla pénzből áll, általában 50 dénár, idegenektől szabad stóla, de nem lehet egy imperiálisnál több. Nándoron, ahol még 1711-ben is licentiatus van, csak 25 dénár jár. Scsegen a párbért nem fizetőktől szabad stólát követelhet a plébános. Az avatásért kendőt, sült húst, vagy egy tyúkot, egy ital bort - melyet a vendégek isznak - /néhol sört/, másutt egy kenyeret és egy tyúkot kap, mint Béren és Bánkon. Kosdon és Nógrádverőcén a XVIII.sz. elején még nem volt plébános, a váci ferencesek gondozták a híveket. A két falu bírái szerződésben vállalták irántuk való anyagi kötelességeik teljesítését, az avatásra vonatkozó pont: "Az meny Aszszonyok- -