Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 689 nak Szent Egyházban való első bá vitelétől ugyan Vendégek számára rendeltetett borbul 1 pint, egy darab tehén hus pecsenye, és egy keszkenő."/174/ Nógrádverőcén ugy látszik viszszaélések fordulhattak elő az "una pinta haustis"-sal, mert egy későbbi visitatio újra hangsúlyozza, hogy abból az italból adjanak, amelyből a vendégek is isznak, "non tamen crematurae". Kedvelt éneke volt a lakodalmaknak a Kánai menny egZŐ./175/ A vőfélykönyvek szerint ételhordáskor rigmusokat mondott a vőfély. Ismeretes volt a kásapénz-szedés is. A szendehelyi és berkenyéi svábok annyi kalácsot, pecsenyét, bort hordanak össze a lakodalmas házhoz, hogy egy hétig is eltart a vendégeskedés. Vidéki vendéget megajándékoznak. /176/ Temetés. 3él Mátyás tudósitása túlnyomórészt az előkelőkre vonatkozik, leirja, hogy ha valaki meghal, halotti ruhába öltöztetik, csak addig teszik ki szemlére, mig a ravatal elkészül, nagy sirás közt teszik rá a holttestet. Temetésnél a koporsó jobb oldalához áll az özvegy leányaival, szemben vele a bal oldalon a női rokonok. A fejnél a fiuk, fiuunokák állnak. A gyülekezetben jobb oldalon a férfiak helyezkednek el, baloldalt a nők. Megemliti a tort, melyet szokásban levőnek állit./177/ Nem tudjuk, leirásából mennyi vonatkozik a népre, de a torról a végrendeletek is megemlékeznek: "Szamkó József Temetése után Torára helytelenül ételre s italra el költetett 14 ft." Egy nemesi adatot is találunk: "Erdő Mesternek Requiemhez/!/ vett vadakért"./178/ A temetésről nagyon keveset tudunk, a garamszentbenedeki zsinat előirja a plébánosnak, hogy látogassa a nagy betegeket. Később, a XVIII.sz. folyamán egy testület is volt területünkön, mely a haldoklókkal törődött, a Confraternitas Corporis Ghristi, ez előirja tagjainak, hogy ha a pap beteghez megy, kisérjék, ,ha valaki nem ér rá, mondjon helyette öt miatyánkot és üdvözlégyet. Néhol, mint pl. Cserhátszentiványban kiemeli a visitatio, hogy a pap beteghez nyilvánosan vigye a szentséget. Nagyon ritka, ha valaki utolsó kenet nélkül hal meg, inkább csak hirtelen halálnál fordul elő. Temetéseknél szerepe volt a halottas zászlónak is, alig van templom, melynek leltárában ne szerepelne, már a XVIII.sz. elején is, néhol szt.Mihály képével. A holttestet Szent Mihály lován vitték ki a temetőbe, a községé volt, a kasszából csináltatták. /179/ A temetőbe való kikisérésnél harangoztak, vegyesvallásu községekben, ha az :^katolikusoknak nem volt harangjuk, a katolikusok harangjával harangoztak. Osagárdan а község házában lakó molnár kötelessége volt a koporsót elkészíteni, ingyen végezte, hivatalos érte a torba. A koporsóvivők . egy-egy kendőt kapnak. A kis gyermek halottat az a lány vagy legény viszi ki a temetőbe, aki keresztszülője volt, mindig ellenkező nemű./180/ Szokásos a búcsúztató is» Egy búcsúztatót, mely Ballá Pálné temetésén hangzott el 1793-ban, Erdélyi őrzött meg./181/