Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 687 XIX. század első felében 18-19, /ritkán 17-20-21/, vőlegényözvegyültek özvegyasszonyokat, ritkábban pártában maradt 2728 éves lányokat vettek el. Az anyakönyvi adatok fényénél túlzásnak kell tartanunk Sél Mátyás állitását, hogy a vőlegény gyakran 30 éves is elmúlt, mire 12 éves menyasszonyát elveszi. Katolikusoknál a jegyesek a jegyesség tartama alatt a plébánostól oktatásban részesülnek. Ismeretes volt a házasságközvetités is, mint az alábbi kérdésből kiderül: "Vallya meg hite után a Tanú tudja e hogy midőn 3ene Sándor Ifid legény volt Ivanovits Julianna másokat kért hogy commendállyák neki?"/170/ Az esküvőt megelőző napon a vőfély a következő mondókával hivogat: "Minek utánna N.N. Jó Uraim, ő kegyelme, Istenünk szent rendelése után érezve azt, hogy nem jó az embernek magánosnak lenni, tehát a bevett szent szokás szerént, szeretetből, jövendőbéli Házas társul eljegyeztette magának N.N. Susannát a ki is mind magok, mind hozzátartozandóik általunk szeretettel, éstellyes bizodalommal megkerestetvén N.N. Jó Uraim Kegyelmeteket, szivesen kéretnek, hogy elsőben is a Hitnek felvételére, azután egy pár tisztességes Tál ételeknek, és Kantsó boroknak jó izün való elköltésére szegény Házoknál megjelenni ne terheltessenek; reményijük is hogy szives kérésüket nem vetik meg jó Uraim Kegyelmetek

% /Mikor el akar menni:/ Addig is mig szíves szolgálatunkat újjra megmutathatnánk jó Uraim Kigyelmeteknek az Istennek kegyes oltalmába ajánljuk mind magokat, mind minden hozzájok tartozókat". A második ás harmadik hivogató szövege ugyanez. Az esküvő napja túlnyomó részben hétfő, alig találunk eltérést. Evangélikusoknál megoszlott a hétfő és kedd között, bár a hétfői esküvő többször fordul elő, pl. Bánkon az 1826 évi 16 esküvőből 9 hétfőn, 5 kedden történt. Reformátusoknál - ismételjük nagyon kevesen vannak - nem jön ki határozottan a nap. Az esküvők kedvelt hónapja a november, január, ha hoszszabb a farsang, február is. Tiltott időben: nagyböjtben és adventben nem esküdtek, egyetlen decemberi esküvővel találkozunk, az is dispensatioval történt. A többi hónapokban előforduló egy-egy esküvőből le kell számitanunk a ritka cigány esküvőket, ás a valamivel gyakoribb özvegyekát, akik nem az előbbi időben esküdtek. Szék nem ragaszkodtak mindig a hétfőhöz, de a vasárnapot általában kerülték, úgyszintén a szombatot is. Nógrádverőcéről is ugyanilyen tudósitást kapunk: "Lakodalmakat őszkor Minden-Szentek napja után, és farsangkor szokás tartani, pompás vendégséggel, muzsikával, ás a kiktől telik, harmad napig./172/