Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 685 koribb volt a születésnap szentjének neve, a szülők és keresztszülők nevének gyakorisága pedig váltakozva fordul elő. Evangélikus falvakban csak a szülők neve szokott tekintetbe jönni névadásnál, keresztszülők neve, mint alább látni fogjuk, nem fordulhat elő, a"szülétésnap nagyon ritkán szerepel. Neheziti itt a vizsgálatot, hogy több hely lelkésze csak táblázatot küldött be, melybe az anyakönyvből csak a születés napját, a megkeresztelt nevét és az apa nevét másolta be. A két református lelkészség anyakönyvei szerint Kosdon /Rád, Penc/ változik a szülőktől örökölt névvel a születés-^ napé, legritkább a keresztszülőktől kapott név, Nógrádverőcén ugyanigy. Feltűnő mindhárom felekezetnél, hogy a születésnap adta név vészit jelentőségéből a XIX.sz. elején, közepén még inkább. Yoltak kedvelt nevek is, melyeket néhány éven keresztül sürün látunk ismétlődni, ilyen Heréden a múlt század húszas éveiben Imre, Borbála; Rétságon Veronika, a kosdi reformátusok közt Sámuel, Dániel, általában a reformátusok kedvelték az ószövetségi neveket. A keresztszülők száma a katolikusoknál mindig kettő volt, legalább is annyit irtak be, még ikreknél is. Ritka kivétel: egy esetben Palotáson 4, Kosdon 3-4-6 keresztszülő, ekkor a káplán keresztelt és jegyezte be az anyakönyvbe. A reformátusoknál négy keresztszülő szerepel, az evangélikusoknál rendszerint hat /ritkábban 4/, három férfi, három nő, legtöbbször házastársak, de nem mindig. A szülők testvére általában nem szokott egyik felekezetnél sem keresztszülő lenni, természetesen csak férfitestvér hiánya állapitható meg

r A bába az evangélikusoknál is keresztelt szükség esetén, Qserhátsurányban még a halvaszületetteket is megkeresztelte, nevüket azonban nem irták be az anyakönyvbe, csak nemüket. A katolikusoknál a keresztség nélkül elhalt csecsemőt nem temették megszentelt földbe, azaz a temetőbe, kivéve Tolmácson, ahol a kereszteletlenül^elhalt gyermeket ugyanúgy temetik, mint a megkeresztelteket. Osagárdon halvaszületettet a bába temet el "fel nyitván egy sirt"/165/, feltehetően valamely elhalt hozzátartozóét. A keresztelői lakomára csak következtethetünk pl. a nógrádi 1711-es visitationak abból a tételéből, mely stóláját a, "pariter ab introductioné" szavakkal zárja, s ott találunk lakomát. Osagárdon a paszitának részletes leirását kapjuk; "....a bába vagy körösztanya kendőt térit az asztalra, s abba minden koma tehetsége szerint 50, 30, vagy kevesebb kr. úgynevezett körösztségpénzt ad, mely egészen a gyermekágyas tulajdona s gyermekének azon leginkább gyolcsvásznat vesz ingecskére." Poharaznak, dalolnak, a gazdagabbak dudaszó mellett táncra kerekednek, nagyböjt idejét kivéve, mert szilvájuk lehullana, de a többi időben tartott tánctól nagyra nő a kender. Elsőszülött keresztelásekor a komák közt van egy legény és egy leány, akik a keresztanyához hasonlóan vesznek főkötőt, inget, vagy szók-