Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 667' A .ftógrádi szőlőkről Bél Mátyás megjegyzi, hogy Mohács előtt virágzottak szőlőhegyei és szőlőművelése, a török alatt azonban kipusztultak. Ez a megállapítás nem lehet teljes mértékben helytálló, mert már 1696-ban olvasunk Ecsegen, Bujákon, Béren, Szátokon, Nógrádverőcén szőlőkről, ez utóbbiak hegye a szokolyaikkal közös, 150 kapás nagyságú. Mátraszöllősön részben műveletlenek, csak 50 kapásnyit müveinek, két éve nem volt szüretjük; Kallón mindössze kát kapásnyit müveinek, majdnem puszta a promontoriüá./57/ 1728-ban uj telepítésekről is olvasunk a régi- szőlők mellett, pl. Terénynek a kelecsényi promontoriumon van 150 kapás régi /hegyjog fizetésére kötelezett/ szőlője. Bérceinél kiemeli, hogy jó szőlőhegye van, most kezdték ültetni. Erdőkürtön négy jobbágynak és öt házas zsellérnek van 1-4 kapás uj ültetésü szőlője. Az előbb még megmunkálatlan kallói szőlőket is művelés alá vették, a húsz jobbágy közül 19-nek van 1.5-3 kapás nagyságú régi szőlője./58/ Mocsáry több helységnél kiemeli annak jó szőlőtermését, összefoglalóan igy ir: "Most ezen Vármegyének déli és napnyugoti tájékain leginkább műveltetik a szőllő," kiváltképpen azokon a helyeken, melylyek az éjszaki szeleknek hintsenek kitéve, s itt, ha tsak különös veszedelmek nem érik,, bő szürettel jutalmaztatik meg a szorgalom és fáradozás." Mint nevezetes bortermőket megemliti a kosdi, rádi, berceli, kozárdi, felsőpetényi, legéndi, kis-^ ecseti, s hozzáteszi, s.a.t, promohtoriumokat. Rádnak fehér és veres bora egyformán hires./59/ Nőgrádverőcének "szöllője igen sok, bora nagyobb részben igen jó, erős, illatos ás tartós; az 1809 és 1814-ben ültetettekben valamivel élesebb, de még is kellemetes. Többnyire fehér, a veres ritkán adatik el. Ezt a lakosok tulajdon hasznokra forditják, az eladandót egy ötöt/!/ árral a fehérnél óltsóbban árulják elv" A szőlőket három-négyszer kapálják, "vesszeit kiválasztani, kötözni, és tisztogatni szokták; szüret után pedig befedni." 32 fajta szőlőt termesztenek, vörös bort tízféléből szoktak készíteni./60./ Egyéb gyümölcstermesztésről kevés az adatunk, szép almásokat találunk Béren 1711-ben./61/ A dinnyéről irja Bél Mátyás, hogy a parasztok termelik, magját "in apertis campis" teszik, megkeverik humusszal./62/ Mocsáry ezt irja: "Vannak ezen Vármegyében itt ott nevezetes gyümöltsösök, és jó gondviselés alatt; de általában véve nem mindenütt forditat ik azon gondviselés a gyjlmölt s-fákra, mellyet ezek, s főképen a szilvások megkívánnak. Oszszel a fát körül kell ásni, hogy a hó-lé érje és megáztassa annak tövét, mellyet a tavasz elején be kell fedni az ősszel kihányt földdel." Februárban meg kell tisztítani a fákat a száraz, fattyú ágaktól, mohától, és "arról a hangyákat kevés marha-ganéjjal el kell űzni". Megállapítja, hogy kerti veteményeket csak házi szükségletre termelnek, a szilvákból pálinkát főznek, Pesten adják el. Nevezetes a lőrinci dinnye, "egy század előtt Palotáson olly nevezetes dinnye termesztetett, hogy az Pestre hordattat-