Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 668 van, ott nagy haszonnal adatott el."/63/ Más helyen irja Palotásról, hogy görög és sárga dinnyét termeltek./64/ Diósjenon "sok gesztenye terem, melly mind nagyságára, mind izére igen hires, s a lakosoknak sok hasznot hajt."/65/ A szilvásokat már hallottuk emliteni, még egy rávonatkozó adat kerül elő, Hónaimon a jobbágyok panaszkodnak a tisztek ellen, "hogy szokott nekiek adatni nyers Szilva aszalásra, és azon mértékkel kivántatik a száraza, mellyel méretet volt ki az nyerse. És erre vagyon panasza az többi Helységeknek is...."/66/ Konkrét terméseredmények helyett általános terméshozamról tájékoztat az 1715-ös összeirás. Szántóik után általában 1 köböl 5-6 köblöt hoz, vannak azonban ennél kisebb hozamúak is, pl. Bokor, ahol alig 2-3 köblöt nyernek egy köböl után. Az átlagnál jobb földek 6-7 köblöt hoznak, pl. Lőrinci, Héhalom, Kalló; Szarvasgedén 7-3, Csecsén pedig 10 köböl várható terméshozamként. Rétjeiknél 1 kaszás után általában 1 szekér széna remélhető. Nagyobb ingadozást találunk a szőlőknél, a jó szőlőtermő helyek egy kapás után öt urnát jövedelmeznek, mint Lőrinci, Mátraszöllős; két urnát terem Buják, Diósjenő szőlőhegye. Az újonnan ültetett szőlőknél gyakran megjegyzi, hogy 2-3 éve ültették, hozama még ismeretlen, pl. Legénden, Radon, Rétságon, Nőtincsen./67/ Nem adja meg a terméshozamot, csak megemliti, hogy kevés, mert a termést üszög, rontja Heréden és Lőrincin; Erdőtarcsánál elemi csapásra kell gondolnunk: "propter caristiam frumenti dispersa est" a helység./68/ Erdőkről már 1696-ből értesülünk, pl. ezt a tényt a nevében is kifejező Erdőtarcsánál kiemeli, hogy a falu makktermő erdős hegyékkel van körülvéve, ugyanígy HéhaloHinál és Palotásnál is; Zagyvaszántón tűzifára való erdőket találunk. /69/ 1711-ben főleg a makkoltatást emeli ki az összeíró, de Magyarnándor erdeit épület fára is használják makkoltatáson kivül, Kisecseten pedig a tűzifát említi meg, valószínűleg a szabad fajzást érti alatta./70/ Kevés faluról olvassuk, hogy erdeje ne lenne, csekély az erdeje Magyarnándornák, Legéndnek épület és tűzifára, csak tűzifára Borsosberénynek, Lőrincinek, utóbbi épületfát a Mátrában vesz, bizonyos összeget fizetnek minden pár ökör után, ti. ahány ökrös szekérrel mennek az erdőre fáért, a szerint fizetnek. Van ahol a aialeficiumok közt panaszolják, hogy az uradalmi erdSben nincs fajzásuk, pl. Cserhát szentivánon. Nagyon kevés még az erdeje Horpácsnak./71/ Az úrbéri tabellák feltüntetik a fajzást is, tűzi és épületfára, ha ez nem lehetséges, azt is megírja. Borsosberényben pl. épületfára kevés az erdő, Csecsének, Egyházasdengelegnek egyáltalán nincs. Palotásnak sincs, azonban a szomszédos uradalmi erdSben szedhetnek tűzifát, de épületfát csak évi 30 ft.-ért vághatnak. Mocsáry megállapítja, hogy "sok alsóbb helyiségek a tűzi és épületfában nagy fogyatkozást szenvednek," /72/ - megállapítása túloz, mert a falvak nagyrásze fajzásra való erdőkkel rendelkezik.