Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 662 denütt van annyi ruha, hogy az istentiszteletet megtarthatták, néhol több is, pl. a vizitátor első állomásán Lőrincin 4 miseruhát és egy palástot talált, kát kelyhet, egyiket ezüstből, 3 zászlót, melyből kettő közönséges, "unum sat elegáns". Ha nem is ennyire gazdag, de ,ennél valamivel szerényebb felszerelést mindenhol találunk. Érdekes, hogy ahol már van plébános ez évben /Jobbágyi, Ecseg, Nógrád/, több a felszerelés mint a filiákban. Nem gondolhatunk másra, minthogy a török elől elásták, s újra papot kapva elővették, a rejtekhely holléte, apáról fiura szállhatott. Azt a lehetőséget, hogy a felszabadulás után szerezték be, el kell vetnünk. Mocsáry még 1824-ben is tud elásott harangokról Terényben./21/ A templomok majdnem mindenütt emelkedettebb helyen, a falun kivül épültek. Szinte mindenhol harangláb van, lehet, hogy a torony leégett, s azt nem tudták felépiteni, csak a templomot annyira-amennyire befedni, van ahol a templom romjait is széthordták, mint Nógrádverőcén, ahol házak épitésére használták fel. A nagy paphiány miatt még licentiatusokat is talált a vizitátor: Pruszkai Ferencet és Oroz Andrást Kökényesen ill. Kisbágyonban, valamint a hét meg nem látogatott faluban. Mivel a javadalmakat is mindenhol feltünteti, népnek is kellett lennie, mely azt fizette, szolgáltat ta.,/22/ Egy 1728-as conscriptio összeirja a falvakat, mindegyiknél kiemeli mikor kezdett népesedni, illetve mióta lakott. A legtöbb 40 év /Tereske, Romhány/, 38 /DiósJenő, Alsópetény, a legkevesebb 20 év /Felsőbokor/; gyakran kiemeli, hogy Buda visszavétele után kezdett népesedni, /kivéve Herencsényt, mely régóta népes/./23/. Láttuk, hogy a török uralom vége felé öt plébános és kétannyi licentiatus volt területünkön, valószínűleg telepitést kell tehát az összeiró benépesedés kifejezése alatt értenünk, mert hogy minden falu csak Buda visszavétele óta lenne lakott, az a fenti adatok alapján elképzelhetetlen, bár még a XVIII.sz. elején is tudunk telepítésekről. Talán Mocsáry világit rá legjobban, mikor Legéndról irja: "Ezen helység, ámbár a Törököknek többszöri feldulások által tsak nem semmivé lett, még is 1702 észt. újra öszeállott, lassanként meg is népesedett

11 ,/24/ Ugyanakkor ismerünk elmeneteleket is, pl. Bujákról nagyon sokan mentek Csongrád megyébe./25/ Földmüvelés. Területünkön a földek minősége nem egyforma, 1739-ben terméketlen földeket találunk Legénden, Osagárdon, Felsőpetényben, Berkenyén, másutt hegyeken, dombokon feküsznek a szántók, e miatt nehezen müvelhetők mint Radon, Bujákon, Mátraszöllősön; egyik része hegyen, ^másik, sikságon terül.el Magyarnándor, Galgaguta, Nógrádverőce és Diósjenő szántóinak, agyagosak a földek Nőtincsen. Radon a határ egyik része termékeny, a másik nem. Közepes földeket találunk Becsk-én, Bérceién, Kökényesen, Béren, jókat Erdőkürtön, Palotáson, termékenyet Csecsén./26/ 1715-ből ezeken kivül más falvakat olvasunk terméketlennek, nehezen müvelhetőnek: Ecseget, Kallót, Erdőkürtöt /!/, Bért, melyek földje sziklás. Submontanus—nak, azaz hegy lábánál fekvő földekként jelöli meg Szandakért, Bánkot, Alsósápot, hozzátéve, hogy müvelésük mind#