Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - Lengyel Alfréd: A felszabadult Győr megye és város igazgatásának első évei / 584–602. o.

- 599 maradó létszám meg ne haladja az 1937/38-as költségvetési évben alkalmazott tisztviselők 90 %-éX. Az elbocsátás a rendelet szerint elsősorban azokat érintette, akik hivatali működésük során az ország demokratikus szellemű újjáalakítását tevőlegesen nem szolgálták, másodsorban pedig az olyan személyeket, akik - rátermettség, vagy a szorgalom hiánya folytán alkalmatlanoknak bizonyultak a hivatali feladatok ellátására. Győrött a Magyar Függetlenségi Frontba tömörült pártok, a Szakszervezetek és a helyi nemzeti bizottság úgynevezett "3lista"értekezletén kialakult korábbi szempontok is érvényesültek a létszámcsökkentés végrehajtása kapcsán, minthogy összhangban álltak a rendelet irányvonalával. Ezek a tárgyi szempontok a mérlegelásnál a következő sorrendet állapították meg: mindenekelőtt azokat kell elbocsátani, akik az igazolási eljárásnál feddésnél súlyosabb büntetést kaptak, továbbá az olyan közalkalmazottakat, akik nem zárt katonai kötelékben távoztak nyugatra /függetlenül az igazolás eredményétől/, ill. eddigi munkásságukkal bizonyságot tettek arról, hogy a demokratikus államformába nem tudnak beleilleszkedni; ha ilyen módon nem lehet elérni a csökkentés szükséges arányszámát, akkor a 60 életévüket betöltött személyeket kell elbocsátani./37/ A konkrét ügyek elbírálására hármas bizottságok alakultak, „melyeknek elnökét a miniszterelnök, egy-egy tagjukat pedig az illetékes miniszter, ill. a Szakszervezeti Tanács jelölte ki. A, 3-listára került közszolgálati alkalmazottak átmenetileg a munkanélküliek számát növelték, de a kormány a gazdasági stabilizációt célzó előkészületei keretében, külön rendeletek utján gondoskodott az elbocsátottak folyamatos munkába állításáról. Győrött ezek a kérdések nem okoztak különösebb gondot, mivel a helyi ipari üzemek, vállalatok a legtöbb esetben kenyeret tudtak biztosítani az érdekelteknek. Ami pedig a.tisztogató bizottságok munkáját illeti, ezek általában eléggé szigorúan végezték feladataikat, sőt a thj. város és az egyesitett vármegye területén az volt a helyzet, hogy a létszámcsökkentések ideiglenesen munkaerőhiányt idéztek elő a közigazgatás ügymenetének lebonyolításában és a vonatkozó belügyminiszteri körrendelet alapján - átmenetileg néhány hónapos - átvezényléseket, beosztás-módosításokat -tettek szükségessé. /38/. Az ilyen kisebb, múló jellegű nehézségektől eltekintve azonban nem kétséges, hogy a rostálási eljárások befejeztével /bár ezek nem jelentették az akciók végleges lezárulását/ az egész közigazgatási apparátus, személyi összetételét tekintve is, jobban be tudott kapcsolódni a demokratikus államvezetés sokrétű munkájába és felkészülhetett a további feladatok újszerű megoldására, amelyek között az újjáépítés folytatása, a stabilizáció kiszélesítése és a tervgazdálkodás mielőbbi megvalósítása játszotta a legfontosabb szerepeket. Mindezekkel párhuzamosan azonban már 1946 elején megindult egy átfogó méretű mozgalom, amely a közigazgatási reform szövevényes problémájának tanulmányozását és lehető kor-