Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 2. szám - AZ IRATTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Káposztás István: A szovjet Irattani és Levéltárügyi Tudományos Kutató Intézet feladatai és perspektívája / 526–529. o.

- ' 527 sí ügykörjegyzéket. Az országos hatáskörű szerveknél általában ezeknek a végrehajtási utasításoknak megfelelően folyik az iratok selejtezése. A végrehajtási utasitások általában megfelelnek a. 45/1958* (VII«30») Korm* számú rendelet előírásainak. A kérdés az, hogy maga a rendelet megfelel-e mindenben a követelményeknek* (1) Az alábbiakban a szerveknél folyó selejtezés sek ellenőrzése során tapasztalt néhány észrevételemet szeretném elmondani. A problémák mindjárt a selejtezési bizottság összeállításánál vagy a selejtezési felelős kijelölésénél kezdődnek* Ha egy szerv iratanyaga ugyanis nem tagolódik szervezeti egységenként (pl» évenként alapszámok sorrendjében), akkor mindegyik szervezeti egység M&&&IM& a selejtezési bizottságban való részvételtől, mondván, hogy saját iratainak selejtezését vállalná, de mi köze van más részlegek irataihoz, hiszen azokat nem ismeri. Ilyenkor történik az, hogy az irattárosra, nyugdijasokra, vagy egyéb személyekre bízzák a selejtezést, akik viszont sokszor már nem kellő hozzáértéssel végzik ezt a komoly szakértelmet, jártasságot igénylő munkát. Az ügyviteli és selejtezési rutinnal nem rendelkező selejtezési felelősök túlságosan ragaszkodnak az ügykörjegyzékhez, aminek az a következménye, hogy igen gyakran elhanyagolják a levéltári és ügyviteli szempontokat, vagy helytelenül értelmezik azokatt az ügyviteli és tudományos szempontból is kiselejtezhető iratokat, illetYi-•az egyedileg értékes darabokat nem ismerik fel. Más esetben - különösen akkor, ha az iratok létrejöttét kialakító előadók végzik a munkát - túlságosan bátortalanul selejteznek, ilyenkor nagyon kevés irat kerül selejtbe, előfordul, hogy az átnézett iratok 5~10%-a. (2) Ebben az esetben a szerv illetékesei nem találják "gazdaságosnak" a selejtezést, azt mondják, hogy nincs arányban a ráfordított idő és az elért eredmény; a férőhely alig növekszik. Ilyen esetben a levéltáros nehezen segíthet* mert hiszen a selejtezőkkel, mint hozzáértő szakemberekkel nehéz vitatkozni, különösen atekintetbea, hogy mit kell ügyviteli szempontból még tovább őrizni, 111* kiselejtezni. Zavarja a selejtezőket, különösen az irat ügyviteli és tudományos fontosságát nem ismerőket, az iratokon rend-