Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Sárközi Zoltán: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hivataltörténete / 55–109. o.

- 88 ' /20b/ Ha a kamarai irattárat valóban az előírásoknak megfelelő módon tartották volna rendben, nem fordulhatott volna elő, hogy egyes tiszviselőknél, akik bizonyos ügyeket referáltak, évek hossza során kint maradtak iratok, melyeket még esetleges visszaszolgáltatásuk alkalmával- sem tettek vissza eredeti helyükre. Ahog^ egy, a kamarai irattár helyzetével foglalkozó, s a valóságot helyesen tükröző,^ 1930-ból származó feljegyzés mondjál' "A rend kedvéért bátorkodom itt megjegyezni,"hogy vannak akták, melyek az^irattári könyvek szerint 1-től 10 évig visszamenőleg

1 /és^még azon tul/ még mai napig sem kerültek vissza az irattárba

4

." ' /201/ Ennek a rendetlen irattári gyakorlatnak volt többek közt a következménye, hogy az utólagos levéltári rendezés alkalmával k-b«- 6 folyóméterre tehető reponenda iratanyag került elő. • Az irattár gyakorlati munkájában előforduló hiányosságok csak egyik, ^és nem is lényegesebb okozói a kamarai levéltár bo-" nyolult és problematikus voltánako- Maga a rendszer is -kidolgozatlan, megfelelően át nem gondolt, esetleges és követke• zetlen.

1 A tárgyi összetartozás szerint irattarozott résznél az abc. különböző betűivel jelölt különcsomók sok esetben azonos tárgyú iratokat tartalmaz^?.

v Máskor azonos betűnél : ugyan, de különböző sorszámú küloncsomoban találjuk meg ugyanazt a- tárgyat.' A dolgot tovább bonyolítja az a körülmény,hogy a betüjeles különcsomókon kivül azonos tárgyú iratokat találhatunk az elnöki iratok közt, kifejezetten elnöki iktatószámokkal is ellátva, illetőleg az egyes osztályok által^az^általános -iratoktól függetlenül létrehozott anyagban,' Ráadásul 1945 előtt és után az egyes betűk sem ugyanazt a tárgyat j elölik. Mivel a kamarai irattározás jelenlegi állapo.tát a segédkönyvek rögzítik, - kár az 1945 utáni anyagnál eléggé töredékesek - ezeket a következetlenségeket csak abban az esetben ^javíthatnák ki, ha lemondanánk a segédkönyvek használatáról, és a tárgyilag összetartozó valamennyi iratot a segédkönyvektől függetlenül az arra leginkább megfelelő, de egyetlen helyen összpontosítanánk és rögzitenénk

a

« Ez a munka azonban nem állna arányban a reá fordítandó nem kis időbeni fáradsággal, még akkor sem, ha az iratanyag forrásértéke ezt . indokolná.• Szükségesnek látszik az is,-hogy a tárgyilag elkü• lönithető s csak részben külön kezelt iratokat az általános anyagból kiegészítsük, mivel az irattárosok idő hiányában ezt •sokszor elmulasztottak megtenni.* Ilyen esetekben viszont pótlólag be kellene vezetnünk az- iktató könyvekbe az irattározás • uj'helyét.* Ez a munka sem mondható csekélynek.

1 Mivel azonban a kamarai levéltár jelenlegi formájában is középszintig rendeszet t, használha-jtó és kutatható állapotban van, e változtatá•soktól egyelőre eltekinthetünk. Egy esetleges, későbbi rende< zés alkalmával azonban e hibákat, melyek magából a rendszerbből következnek, ki kell majd- végleges küszöbölnie