Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Schram Ferenc: Földrajzinév-gyűjtés és levéltárak / 775–785. o.

- 772 * S c h tf a m Ferenc: FÖJ/DRAJZINÉV - GYŰJTÉS ÉS LKVÉI/TARAK "Gyűjtik a régi földrajzi neveket Vas megyében a pedagógusok, tanácsi dolgozók, papok* termelőszövetkezeti tagok és diákok, A múlt évben 22 községben, idén pedig január végéig az egész sárvári jájrásban befejezték a gyűjtést. A társadalmi munkások feldolgozzák., térképen rögzitik a községek bel1 és külterületeinek régi nevét, s megörökítik a hozzájuk fűződő régi mondákat,"/!/ Örvendetes jeíenségv hogy Zalg. megye nemcsak tartalomra, hanem külsejében is imponáló gyűjteménye után /2/ - ugy látszik - egy másik dunántúli "megye is vállalkozik területe gazdag TÖldrajzinév anyagának összegyűjtésére* Ha nem" is megyei szinten, de egy

# esetleg több, egymással szomszédos falu dűlőinek gyűjtéséről nagyon sokszor hallunkj olvasunk. Sokkal ritkábban ugyan, de levéltárakban is találkozunk egyegy* vidékéért lelkesedő tanítóval, tanárral, pappal, tanácsi tisztviselővél vagy nyugdíjassal, aki az 185-1—ben felfektetett telekkönyvek vagy kataszteri térképek határneveit másolja. Az egyre jobban kiszélesedő helytörténeti mozgalom is kiterjesztette érdeklődósét a földrajzinév gyűjtésre: "Rendkívül gazdag ez a néprajz irányából a sokrétű helytörténéti kutatás felé haladó öntevékeny mozgalom, Felöleli,,. a tájnyelvi^ földrajzi és szakszókincs gyűjtést.^/3/ A tapasztalat azt mutatjaj hogy a még élő földrajzinév a szövetkezeti gazdálkodás következtében napról-napra tűnik el nyelvünkből,'- nöm lévén értelme ennyi megkülönböztető elnevezés fenntartásának. Öszszegyüjtésükön - mielőtt még késő lenne - nemcsak lelkes* de elég szépszámú, ha nem is mindig szakképzett* de legalább kioktatott gyüjtőgárda dolgozik. így láttuk ezt Zala megyénél is-, ahol a gyűjtők több százezer elnevezést mentettek meg a nyelvtudomány számára; s így olvashattuk Vas megyéről is. Nem szabad ezen a nagy számon csodálkoznunk, s azon

;t

. hogy ez a szám meghaladja Czuczor-Fogarasi szótárának anyagát, amely mindössze százhatvanezer szét örökít meg. Már Györffy István megállapította: "Helyneveink száma megüti, ha ugyan meg nem haladja közszavaink számát."/5/ Nem hiábavaló tehát

r ha akár intézmények, akár egyesek egy-egy résst megmentenek ebből az óriási névanyagból, mielőtt még egy generáció múlva menthetetlenül feledésbe merülne. Olyan elvenezésekről van itt szó, amelyeknek tekintélyes részé "csak egyetlen helyen fordul elő, kevés ember ismeri, és ha ott is feledésbe merül, örökre elveszett a magyar nyelvre nézve."/6/ A recens anyag gyűjtésé azonban csak a ma élő földrajzineveket örökíti meg, s bármennyire is számolunk a néphagyomány nagy konzerváló erejével