Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Schram Ferenc: Földrajzinév-gyűjtés és levéltárak / 775–785. o.

*, 776 «• ag semmiképp, sém őrzi meg három, optimális esetben négy generációnál régébbividők neveit; Az ennél régebbi anyag csak irásos források, elsősorban levéltárak anyaga alapján rekonstruálható,. Figyelembe kell vennünk természetesen azt is

f hogy a múlt században élő földrajzi-nevek ak~ kori gyűjtőakciójának ránkmaradt anyaga mára szintén történetivé vált. Vonatkozik ez elsősorban Pesty Frigyesnek az OSzK Kézirattárában őrzött 64 kötét&s gyűjteményére, de más* kisebb arányú gyűjtésekre is", pl-« Csaplár Benedeknek a Piarista Levéltárban és a MTA Kézirattáráéban őrzött anyagára, vagy Szilady Áronéra ez utóbbi helyen. És ha Virág Benedeknek Kazinczyhoz irt levelében kifejezett kivánsága megvalósulhatott volna', mára * csaknem tizenhét évtized eltetlével - az is történeti anyaggá változik: "Te most sok helyeken megfordulsz, tudd ki a legkiSi&Db folyónak,tónak régi vagy uj nevéig satt,"/7/ Mi szerepük lehet az egyre jobban megélénkülő földrajzinévr-gyüjtésben a levéltáraknak? Szabó T. Attila müvei és munkássága után joggal pleonazmusnak t'únhetik erről irni* de talán mégsem szükségtelen, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyszámú gyűjtőgárdának az a néhány tagja ia^ aki gyűjtött anyagát történeti alapra akarván helyezni,elifaegy a levéltárakba, gyakorlat hiján a fent emiitett két fondnál, a telekkönyveknél és kataszteri térképeknél egyebet nem • használ az ottani kimerithetetlenül gazdag anyagból. Melyek tehát azok a fondók, amelyekben földrajzinevekre akadunk?/8/ Minden levéltár más és más anyagot ad az érdeklődőknek, az egyházi levéltárakban elsősorban a vocatorialisokban, visitatio canonicakban, javadalmi összeírásokban bukkanunk földrajzihevekre. Példaként Maglód néhány határnévét idézzük: A motsolyáknál. A garádnál, A száraz sikon, A laposon /9/ /rétek/. Vagy Na hrabine, Na Mliniszki, Na Tchlowni /szántók/./10/ Mig az egyházi levéltárakban csak esetlegesen és szórványosan, addig a családi, megyei és városi levéltárakban törvényszerűen és tömegévél jönnek elő a földrajzinevek. Legnagyobb számban a határjárásokból, polgári perekből, térképekről, adásvételi szerződésekből, záloglevekből, telekkönyvekből kerülnek elő, de sok más forrás is tartalmaz földrajzineveket, pl, aJyégrendeletek, urbáriumok, stb. A MohácseJfttti anyagot itt nem érintjük* hiszen az oklevelek olvasása az átlagos kutató felkészültségét meghaladja, de hogy eredmény* nyel lehetne hasznositani a kutatásban, azt Györffy György munkája is bizonyitja./ll/ A határjárások égészen a legújabb korig megőrizték a középkorban szokásos külsőségeket. Minden határjárás emlegeti a határjeleket, amelyeknek besüppedésé, megrongálódása, vagy akár szándékos elmozdítása is a hatóság szemléjéhez vezetett. Az alábbi határjárás 1335-*ben folyt le Pard és Szentmihály közt. "Super trés metas terreas a parte'septentiion^.li accedendo quarum unam religiosus vir fráter Michael dixisset esse ad terram Wrseg pertiftere, aliam térre