Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Szabó Ferenc: Egy viharsarki falu a szabadság hajnalán: Tótkomlós község politikai életének és közigazgatásának néhány problémája 1944 októbere és 1945 januárja között / 721–742. o.

- 723 1938. januá

r j?Len, némileg más kategorizálás szerint A gazdaságok Nagyságcsoport száma az összes %-ában területe az összes %-aban 0-5 k.holdas 5-50 -"50-100 -"100-100 "1000-3000 k.h. 987 375 35 2 1 73,4 23,8 2,6 0,14 0,07 3255 3054 1835 251 1254 34 31 19 2,5 13,5 Összesen: 1400 9749 A táblázat adatai jól bizonyítják, hogy Tótkomlós 9679 kat. holdas határának közel 90 ff-át a parasztság birtokolta

,- /mondhatni "ideális eloszlásban"/. Az.egyetlen 1000 holdon felüli gazdaság, amely a község tulajdohában volt, ténylegesen nem tartható nagybirtoknak, részint tulajdonosának jogállása, másreszt hasznosítási módja miatt. /Jelentős része kisbérlet volt./ A község társadalmi rétegződését az 1930-as népszámlálás alapján vizsgáljuk meg. /5/ Az akkori 11143 lakosból 8Ö49

i-et tett ki a mezőgazdaságból élők, azaz az agrárnépesség száma

, s ez az .összlakosság közel 72 %-át jelenti. /3§46 kereső, 4103 eltartott./ Az agrárnépességnek közel fele /48 %-a; 3907 személy, akik közül'1911 kereső, 1996 eltartott/ vagyis a teljes községi lakosságnak 35 %-a volt földtelen agrárproletár

. Ez az arány a környékbeli községek, mezővárosok hasonló számaival egybevetve kiemelkedően kedvezőnek látszik. A tótkomlósi nincstelen földmunkásság helyzete mégsem volt kedvezőbb, mint a más községekben arányukat tekintve nagyobb számban lévő agrárproletároké. Az, hogy a föld szinte kizárólagosan paraszti tulajdonban volt, egyúttal azt is jelentette, hog

y.a parasztgazdaságok zöme csak családi munkaerővel dolgozott, s legfeljebb a gabona és a tengeri betakarításához alkalmazott idegen munkaerőt, rövid időre, átmenetileg. Emiatt a tótkomlós!' földmunkásság helyben ..". alig tudott munkához jutni. Részben a közeli községek határában fekvő uradalmakban, Békéssámsonor^, Kaszaperen, C

s

anádpalotán, Püspökielén s nem utolsósorban a mezőhegyesi raénesbirtokon és a cukorgyárban találtak alkalmazást, másrészt pedig a helyi munkásvállalkozók, bandagazdák közvetitésével nagyobb csoportokban a dunántúli megyékbe /Fejér, Somogy/, továbbá Borsodba, Szolnokba szerződtek le répamunkára, aratásra, cséplésre stb. A községből induló munkásvándo

rlás méretei messze meghaladták az Alföld déli részéri szokásos arányokat. Tótkomlóson feltűnően sok munkástoborzással foglalkozó bandagazda élt, különösen a századfordulótól fogva. /6/