Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Simonffy Emil: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratai: beszámoló a Zalaegerszegi Állami Levéltár tapasztalatairól / 631–652. o.

- 639 tői a legcsekélyebb rendezési munkától is húzódoznak - tisztelet a kivételeknek •«-, még az évek szerinti szétrakást sem nagyon akarják vállalni,, illetve amennyiben vállalták^, nem csinálták meg. Több termelőszövetkezet még igy sem küldte be a vállalt határidőre az iratokat, ezeket 1967 elején megsürgettük, legnagyobb részük a sürgetésre nem válaszolt. Itt tehát a járási tanács VB Mezőgazdasági Osztályainak segitaegát Jsell igénybe venni. Ehhez már az elmúlt évben is többször folyamodtunk, részben eredménnyel> részben - eddig még *• eredmény nélkül. Lehet az is, hogy a szövetkezet vezetői idegenkednek az iratok átadásától. Ezt ugyan konkrétan csak a nagyfakosi szövetkezetben tapasztaltuk, Kiszállásom alkalmával a szövetkezet elnöke aziránt érdekődött, hogy a levéltárban ki tekinthet bele ezekbe az iratokba, nem olvashatja—e el azokat mindenki. Kifejezésre is juttatta, hogy vannak esetek, amikor nem venné szívesen, ha idegen megismerné az iratok tartalmát. A meggyőző munka nem vezetett eredményre, az iratokat nem küldték be, a sürgetésünkre pedig azt válaszolták, hogy az átadás tárgytalan, mert a vezetőség ugy döntött, hogy a régi iratokat megtartja. Ehhez kénytelenek voltunk hozzájárulni, bár egyúttal felhívtuk a szövetkezet figyelmét arra, hogy az iratok megtartása esetén milyen munkákat kell elvégeznie. Egyúttal értesítettük az illetékes Járási Tanács VB Mezőgazdasági Osztályát, és véleményét is kértük, hogy a nag$£akosi szövetkezet biztosítani tudja-e a megfelelő objektív és.szubjektív feltételeket. A járási mezőgazdasági osztály igenlően válaszolt és Ígéretet tett, hogy az ígéret megtartását ő is ellenőrizni fogja., Látogatásaink a múlt évben megérlelték azt a gondolatot, hogy a régi "kis" szövetkezetek iratait ne csak 1956-KÍg, hanem 1959-ig vegyük át ugy, ahogy vannak, rendezetlenül és selejtezetlenül. Vagy vállaljuk ezt, vagy az iratok elpusztulnak és a pusztulást nem tudjuk megakadályozni. A megye közlekedési viszonyai között az iratpusztulás megakadályozása érdekében végzett kiszállások végeredményben több időt vennének igénybe - és eredményük mégis kérdéses lenne -, mint az ömlesztett anyag rendezése és selejtezése. A megyei mezőgazdasági osztály által kibocsátott felhivásnak azonban egy nem várt eredményéi is tapasztaltuk egyeket helyen. Néhány szövetkezet ennek nyomán fogott hozzá irattárának rendezéséhez. Néhány esetben tényleg mintaszerű rendet teremtettek /pl. Petrivente, Eszteregnye/, bizonyítva egyúttal azt is, hogy a szubjektív feltételeknek milyen nagy szerepe van. A termelőszövetkezetektől eddig levéltárunkon kivül - tudtunkkal csak a Magyar Mezőgazdasági Múzeum vett át iratokat. A Mezőgazdasági Múzeum 1962-ben vitte el a zalaegers.zeg-neszelei szövetkezet közgyűlési jegyzőkönyveit. Néhány esetben a régi "kis" szövetkezet iratainak eltűnése mögött a helyi honismereti szakkör gyűjtő tevékenységét lehet sejteni, erre azonban még konkrét bizonyíték nincs.