Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szedő Antal: A koppenhágai X. Nemzetközi Kerek Asztal Értekezlet / 593–607. o.

Ha tehát azt akarjuk, hogy a Nemzetközi Levéltáros Tanács által megfogalmazott kivánságok ne maradjanak jámbor óhajok, ha olyan javaslatokat akarunk tenni, amelyeket az egyes országok el is fogadnak és igy a történészkutatók javára bizonyos nivellálódás jöjjön létre nemzetközi sikon, akkor nagyon is alaposan kell előzőleg tanulmányozni az egyes országokban hozott kutatásra vonatkozó szabályozásokat. A kérdést R.H. Bautier ugy teszi fel, hogy a levéltárak fő feladata kettős: a levéltári anyag őrzése és feltárása. Ennek a másik feladatnak kell alárendelni mindent, begyűjtést, rendezést, leltározást, hogy ezáltal a levéltárban őrzött anyag dokumentációs értéke teljesen napvilágra kerüljön, de vigyázni kell arra is, hogy a sok kézben megforduló irat nehogy károsodjon, a levéltári anyagot létrehozó szervek és sze mélyek ne riadjanak vissza az iratok levéltárba adásától /mivel azok tartalma túlságosan hamar és túlságosan széles körben ismeretessé vá— • lik/, nehogy épp azok a szervek, melyek a légértékesebb történeti forrásanyagot termelik, érezzenek hajlandóságot az anyag visszatartására, sőt esetleg megsemmisítésére is, Nem szabad elfelejteni - folytatja Bautier -., hogy ha a levéltárak kötelesek a történészeket és más kutatókat kielégiteni, mert ez a levéltárak kulturális hivatása, másfelől egy állami intézménynek legelső kötelessége a nemzet alapvető érdekeinek és jogainak, valamint az egyének törvényes érdekeinek a védelme is* Közbiztonság befelé és kifelé éa az egyén jogainak tisztelete /ide értve a titokban tartás jogát is/ - ezt a legtöbb levéltár helyesen categoricus imperativus-nak fogja fel. Minden ellentét az egyes államok gyakorlatában abból származik^ hogy nem egyformán tulajdonítanak fontosságot az egyik vagy másik egymásnak ellentmondó alapelvnek, mert nehéz is őket összeegyeztetni. Tagadhatatlan, hogy a fejlődés a kutatási szabályok liberalizálása felé halad; a levéltárak ma már nem titokban tartott jogbiztösitó iratok tárházai. Történészek, gazdaság- és társadalomkutatók egyre inkább, és joggal - igénylik a legujabbkori iratok használatát. Ezt a levéltárosnak figyelembe kell vennie, ilyen tanulmányokat elő kell segitenie, de meg nem sértve az állam legtermészetesebb érdekeit. Egyébként Bautier referátuma egy kibocsátott kérdőivre beérkezett válaszok alapján készült. A kérdőivre a következő államok válaszoltak: a két Németország, Ausztria, Bulgária, Spanyolország, Luxemburg, Norvégia, Hollandia, Lengyelország,-Románia, Svédország, Svájc, Csehszlovákia, Törökország, Vatikán, Jugoszlávia, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Görögország, Magyarország, Izrael, Olaszország, Az Egyesült Államok Nemzeti Levéltára és az Amerikai Levéltárosok Egyesülete feleleteit sokszorosítva a konferencián résztvevők rendelkezésére bocsátotta. Ami az elveket illeti, egyedül Svédország helyezkedik arra az álláspont ra, hogy minden irat azonnal kutatható legyen a levéltárban vagy irat-