Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Kluge, Reinhard: Hozzászólás a szocialistakori fondokban végzendő értékfeltárás és selejtezés kérdéseihez: Archivmitteilungen, 1965. 1. / 529–542. o.

* 540 iratanyaga az alárendelt szervek regisztraturáinak információs értékeit egy helyre koncentrálja, elnyeli s részben általánosítja. Ez egyszersmind a viszonylag kis területen jelentkező dokumentációs süritettség fokozódását eredményezi, ami a kutatás számára éppúgy kívánatos,, mint a raktárgondokkal küzdő levéltáros számára. Az elmondottak alapján - összegezi a szerző - az azonos tipusu helyi szervek regisztraturái, melyek csupán az adott különböző területekhez váló kapcsolódás folytán térnek el egymástól, legalábbis a maguk összességében nélkülözhetők. A szerző ezzel kapcsolatosan azonban nyomatékosan hangsúlyozza azt is, hogy a levelező felek iratanyagában jelentkező ismétlődés nem csupán helyi szinten kell hogy meggondolásokra késztessen, habár a szovjet és csehszlovák tapasztalatok szerint itt várhatók a legnagyobb eredmények. A kérctés ilyen eltúlzása oda vezetne _, hogy csupán a központi szervek esetében lehetne megállapítani az archiválási indokoltságot. A valóság azonban az, hogy itt is - miként az összefoglaló iratanyagok esetében - joggal felmerülhet a kérdés, hogy a csúcsszervek iratanyagának bizonyitó ereje a konkrétságot illetően megfelelei—£ á felhasználási igényeknek, illetve, hogy nem túlságosan absztrakt-e. A szerző hangsúlyozza, hogy az elmondottakban szükségesnek tartotta felvetni a teljes fondok kiselejtezésének problémáját, amely mindeddig mind a levéltári törvényhozás, mind a selejtezési gyakorlat szempontjából érintetlen kérdés volt. Tekintettel a második világháború folyamán bekövetkezett nagy anyagveszteségekre, teljes mértékben érthető volt, ha a figyelem elsősorban valamennyi kialakuló regisztratura anyagbiztosítására irányult. Ma azonban - hangsúlyozza a szerző - a szocialista Állami Levéltári Fond fejlődése más irányú döntéseket sürget. Az eddigi selejtezési irányelvek csupán az igazgatási levéltárakban felhalmozódó tömeges iratanyag problémáját oldják meg. Mivel azonban, ez irányelvek következtében valamennyi regisztraturaképző szervnél kelet-"" kezett archiválandó iratanyag, a központi levéltáraknak ma a fondképzők százaival kell foglalkozniuk. Egyidejűleg a helyi szinten tevékenykedő erők az igazgatási levéltárak mérhetetlen tömegében szétforgácsolódtak, ahelyett, hogy az értékes forrásanyaggal rendelkező fondképző szervek által igényelt erőkoncentrálásnak megfelelően a valóban fontos szervek és üzemek iratkezelésének megjavítását segítenék elő. A szovjet és a csehszlovák példa világosan mutatja, hogy az irattömegprobiémát ily módon lehet megoldani. A szerző végül a többszörös rögzítésnek azon eseteivel foglalkozik, amelyek az igazgatás differenciálódása és munkamegosztása folytán jelentkeznek. Példaként a munkaverseny kérdését említi, amelynek közvetlen lecsapódása az üzemen belül előszöris az üzemi, pártszervezet, az üzemi szakszervezeti bizottság, és az üzemigazgatóság megfelelő ügyirataiban,