Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Kluge, Reinhard: Hozzászólás a szocialistakori fondokban végzendő értékfeltárás és selejtezés kérdéseihez: Archivmitteilungen, 1965. 1. / 529–542. o.

- 539 je mégis további meggondolásokat igényel, tekintettel arra, hogy az összefoglalás rendszerint általánosít, ugyanakkor esetleg absztrahálja is az elnyelt anyag olyan tartalmi részleteit, melyek a kutatás szempontjából jelentősek. Ez viszont szükségszerűvé tenné annak a követelménynek a felállítását, hogy ezeknek a modern vezető tevékenységgel kapcsolatos egyes iratkategóriákban lecsapódó összefoglalásoknak a bizonyító értékét fontosságuk szerint rendszeresen meg kell vizsgálni. Amennyiben ;e vizsgálat pozitív eredményekkel zárul, esetleg fel lehet vetni azt a gondolatot, hogy az állam és a gazdaság egyes ágazatainak, főleg pedig azoknak az azonos tipusu szerveknek a tevékenysége, melyek regionális és különösen a helyi szinteken jelentős menynyiségü iratanyagot termelnek, elsősorban ilyen jellegű anyagok felhasználásával kerüljön dokumentálásra. A szerző röviden kitér a többszörös rögzítés ama eseteire, melyek két fél levelezésében jelentkeznek. Rámutat arra, hogy a két fél iratanyaga szoros értelemben véve nem azonos, mivel ha a tartalom fedi is egymást, a forma különböző, hiszen egy adott ügyirat az egyik félnél mindig mint fogalmazvány, a másiknál viszont mint kiadvány jelentkezik. Ez a formális különbség, mely forráskritikai szempontból sokszor igen jelentős, mindenestől eltűnik, ha a fogalmazvány és a kiadvány írógépen s egyszerre készül. Két fél levelezési kapcsolata gyakran a magánélet területére is meszsze kiterjed. Különösen gyakori az állami és gazdasági fölé- és alárendelt szervek.viszonylatában, s olyan iratanyagokat produkál, melyek sürgetőleg vetik fel a selejtezés kérdését. Közelebbről vizsgálva a két fél iratanyagát, kiderül, hogy annak lényeges része egybeesik; épp így egybevágnak az ügyköri feladatok is. Ami a két felet megkülönbözteti,, az az illetékesség, a rendelkezési jogkör, amellyel ugyanazon a feladatkörön belül fel vannak ruházva. Annak eldöntésére - hangsúlyozza nyomatékosan a szerző -, hogy az archiválás szempontjából melyik fél jön számításba, meg kell vizsgálni, hogy a különböző illetékesség milyen kihatással van a regisztraturaanyagok bizonyító értékére. A szerző itt utal a vonatkozó szovjet módszertani útmutatások megszívlelendő alapelvére: minél nagyobb a hatáskör és felelősség, annál értékesebb az iratanyag a kutatás számára. A hatáskör a döntési jogkörrel párhuzamosan nő; a szerző az oktatásügy területét hozza fel példának: iskolai szint - a gyermekek képzése és nevelése, körzeti szint - az egyes igazgatási feladatok végrehajtása, járási szint - népoktatásügy tervezés és irányítása, össááliami szint normák kidolgozása, azok végrehajtásának ellenőrzése, tudományos távlati tervezés. A felhasználás szempontjából valamely fölérendelt szerv iratanyagának magasabb minőségi értéke azonban nem kizárólag a viszonylagosan szélesebb hatáskörből fakad

? hanem mindenekelőtt abból, hogy