Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Kluge, Reinhard: Hozzászólás a szocialistakori fondokban végzendő értékfeltárás és selejtezés kérdéseihez: Archivmitteilungen, 1965. 1. / 529–542. o.

- 538 1./ A különböző iratokból merített egyes adatoknak egy táblázatban való, áttekintő összeállítása. Az adatok mindkét forma esetében azonosak. 2./ Az egyes adatoknak összeadással történő összefoglalása, adott esetben magyarázattal kiegészítve. Az alapanyagban és az összeállításban szereplő adatok itt csak közvetve azonosak, tehát itt az első példában emiitett feldolgozásnál magasabb fokú felhasználás jelentkezik. Az egyedi adatok feldolgozása a modern igazgatásban a statisztika körén túlmenően is igen gyakran előfordul, A ati jelentések a havi jelentésekben, ezek a negyedévi, s végül az, eves jelentésekben kerülnek összefoglalásra. A havi jelentés adatai az éves jelentésben összefoglaltan, általánosítva, lerövidítve s elméletileg megvilágítva jelentkeznek újra. Az éves jelentés így a későbbi felhasználás során a munka egy jelentős része alól mentesiti a kutatót. Valamely állami szerv vagy üzem éves jelentése azonban nem csupán a rövidebb időszakokra vonatkozó korábbi jelentések összefoglalása, hanem mint az egész elvégzett munkáról szóló beszámolójelentés egyszersmind annak a nagyszámú egyedi iratnak a foglalata is, melyek az éves munkaterv részfeladatainak megvalósítása során keletkeztek. Az éves jelentés tehát "elnyeli" az egyes dokumentumok tartalmát, avagy a hegeli fogalmat használva - "felfüggeszti", azaz adott formájában hatályon kivül helyezi, ugyanakkor azonban a lényegre koncentráltan megőrzi ugy, hogy egyszersmind magasabb szintre emeli. Mivel pedig az egyedi tartalmakat elnyelő összefoglalás magasfoku dokumentatív süritettségével mindig csupán minimális területet ölel fel, igy az eszményi forrás egyik ismertető jegye kétségkívül realizálódik benne. Felmerül azonban a kérdés - folytatja tovább a szerző -, hogy ezt a jelentéseknél és hasonló összefoglalásoknál mutatkozó előnyt nem egyenlitik-e ki különböző hátrányok, különösen pedig az objektivitás korlátai, s rögtön meg is adja a választ; kétségtelen, hogy az ilyen összefoglalások objektivitása csak relatív. A skála itt a valóság tükrözésétől annak elrajzolásán át a téves értékelésig, sőt esetleg a tények meghamisításáig terjedhet. Ezért fel lehetne állítani azt a követelményt, hogy az összefoglalás megfelelő forráskritikai vizsgálata érdekében az elnyelt anyagokat elvileg meg kell őrizni. Ennek azonban ellentmondanak a szocialista vezető tevékenységgel kapcsolatos iratok kétségkívül magas fokú információd érteikéi. Emellett a forráskritika számára egyéb lehetőségek is rendelkezésre állanak, igy például a megfelelő iratfajták vizsgálata, közelebbről a tervjavaslat-terv-geientés, illetve a jelentés és a fölöttes vagy más ellenőrző szervek elemzésének egybevetése. De ha az összefoglalás realitása egészben véve nem is kérdéses, bizonyító ere-