Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Cordshagen, Hugo: Értékfeltárás és selejtezés az NDK állami levéltárainak kapitalista- és feudáliskori fondjaiban: Archivmitteilungen, 1965. 1. / 521–529. o.
- 523 .19. században kezdtek befolyást gyakorolni az értékmegállapitásra, illetve selejtezésre. Ennek lebonyolítása - mint ahogy napjainkban is — a megküldött átadási jegyzékek és iratlajstromok alapjáh t illetve esetenként közvetlenül az egyes fondók átvizsgálása utján történt-., E munkában a levéltáros fegyverzetét a nemzeti történelem^ a jogviszonyok, a kiemelkedő személyiségek törtéjö#te>* valami öt a speciális helyi adottságok terén szerzett ismerétek alkották,"ahogy azokra egyetemi tanulmányai és szakmai gyakorlata során szert tett; megfelelő módszertani eligaZitás ugyanis nem állott rendelkezésére. A válogatás - bizonyára a szűkös raktárviszonyok nyomásának"is" köszönhetőén --láthatólag meglehetősen szigorú volt é A szerző hivat> kőzik a Scnwerin-d Tartományi FőleVéltárban található 19. századi selejtezési jegyzékekre, amelyek számos, korunkban sajnálatosan nélkülözött iratanyagot sorolnak fel^'s csak kevés olyat., amely m£ is kiselejtezhető lenne. A 19. század végén viszont megindul az irat-* anyag egyre tömegesebb beáramlása, főleg az akkoriban széleskörűen megindult levéltárépitkezéseknék köszönhetőén. Ez azonban - mutat rá a szerző - nem jelentette a levéltáros számára az iráttömég-prob^ léma megoldását. Annál kevésbé, mivel - legalábbis a 19. szádad végétől kezdődőleg - a kapitalistakori fondokban jelentősén megnőtt a csekély forrásértékű iratanyag százalékaránya. Másrészt viszont a 20. század első felét illetően ismét nagy arányú csonkulásck mutatkoznak az egyes fondokban. A szerző a továbbiakban utal arra, hogy a 30-as évektől kezdődőlég számos tanulmány foglalkozott az értékfeltárás és selejtezés problémát ikájával, ezek azonban kizárólag arra szőritkoznak, hogy konkretizálják azokat a normákat, melyek segítségévei a még nem archivált tömeges iratanyag valódi értékét meg lehet határozni, hogy cáak a valóban lényeges dokumentumok kerülhessenek be a levéltárakba. Módszertani terén eközben sikerült jelentősen előbbre lépni. Az uj metodikai eljárás lényege: a szervek funkcióinak és az általuk létrehozott fondoknak és állagoknak mélyreható elemzése;, egyszersmind annak vizsgád lata, hogy az a4ott szervek milyen helyet foglalnak el az állam és a társadalom szervezetében. • A szerző véleménye szerint e módszer, mely a szocialistakori fondokban végzendő értékfeltárás és selejtezés elvi-módszertani alapélveiben is alkalmazást nyert, jól hasznosítható a kapitalista** és feudáliskori fondók esetében l'&j sőt szerinte e két korszak tekintetében a külső feltételek még kedvezőbbek, mint a még nem archivált iratanyagnál. Az iratokat létrehozó szervek már régóta megszűntek, jelentőségük ma sokkal jobban és pontosabban feltárható, fondjaik lezáródtak* áttekinthetők, nagyban-egészben jól rendezettek, a feladatkörük pontosán megvonhatok. E korszakokat illetően a hasonló funkciókat ellátó^ de különböző igazgatási szinteken működő szervek anyaga is már a levéltárakban vatt| s ezek 1 eltérő dokumentációs értéke nyugodt körülmények"között kutatható, ugyanigy a többszörösen jelentkező, illetve elnyelt.
