Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Cordshagen, Hugo: Értékfeltárás és selejtezés az NDK állami levéltárainak kapitalista- és feudáliskori fondjaiban: Archivmitteilungen, 1965. 1. / 521–529. o.

- 5?A iratanyag kérdése is. A közigazgatása, szerv- és fondtörténeti kézikönyvek jórészt rendelkezésre állnak és felhasználhatók* Az értéit kelés során általában nem kell többé tekintettel lenni az igazgatási szervek vagy élő személyek jogigényeire;, amelyek miatt a levéltáraknak aí3 egyébként történeti forrásértékkel nem rendelkező iratanyagot is hosszabb-rövidebb ideig meg kell őrizniök. A tárgyalt módszer azonban - mutat rá a szerző - csődöt mond aj5 úgynevezett pertinencia-fondok esetében. /l/ A tárgyi szempont itt ugyanis teljesen elnyomja az adott szerv funkcióinak tükröződését

r s a tárgy szerint kiemelt vezérszavak sem adnak kiindulópontot az értékfeltáráshozs, mivel a rendezési vezérszavak alatt található irategyüttesek ugyanazon tárgyra vonatkozólag egyaránt tartalmaznak fontos és jelentéktelen anyagot. Az értékfeltárástigy minden esetben az irategyüttes darabról—darabra való átnézésével kellene eszközölni, ami rendkívül fárasztó és időigényes vállalkozás. Sxóvá kell tenni azt is - folytatja a szerző -, hogy sók levéltáros viszolyog a régi fondokban végzendő értékfeltárástól

r a fondok kora azonban egymagában nem indok a selejtezés mellőzésére, hacsak nem merülnek fel egyéb szempontok is: a tartalom dokumentációs értékefvagy pedig az iratok valamely speciális külső jegyének fontossága /anyag, művészi forma vagy ritkaság/-,: A szerző szerint nyilván ez a magva H.O.Meisner felfogásának i%g aki az iratok korának respektusát követeli., s az 1600. évvel kívánja megvonni azt az időhatárt, melyet megelőzőleg aligha lehet bármit is kiselejtezni. Ha szemügyre vész—" szűk - folytatja a szerző -, hogy az emiitett évet megelőző idősza^kból milyen anyagokat őriznek a levéltárak, kiderül, hogy azok tul- ' nyomórészt oklevelek és lajstromok,- valamint egy>-másfél évszázadra visszanyúló ügyiratok, azaz olyan iratanyag, melynek levéltári értékké kétségbevonhatatlan. Azokban a korai időkben egyébként is az igazgatás Írásbelisége már önmagában is tükrözte a megörökitettraktusokfontosságát. A szerző utal itt Gerhart Endersre is, aki a Meisner"által javasolt időhatárt 1800-ra akarja előrehozni, ami egyes levéltárak esetében, melyeknek kapitalistakori fondjai a 19. század elejével kezdődnek, azt eredményezné, hogy a feudáliskori fondokban elvileg lehetetlenné válna a selejtezér. A szerző a továbbiakban a feudális, kapitalista és szocialista korszak fondjaiban végzendő értékfeltárás bizonyos eltérő előfeltételeit is* 1/ . P ertinencia-fond /"Pertinenzbestand"/ kifejezés alatt olyan f ondót ért a szerző, amelyben az iratokat - eredetükre való tekintet nélkül — pusztán tárgyúi alapján egyesitették.