Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Stehkämper, Hugo: A mai közigazgatásban keletkező tömeges típusiratokról: Archivalische Zeitschrift, 1965. 2. és Der Archivar, 1965 / 508–521. o.

- 508 FIGYELŐ Hugó Stelikamperi A MAI KÖZIGAZGATÁSBAN KELETKEZŐ TÖMEGES TIPUSIRATOKRÓI ( Archivalische Zeitschrift, 1965* 2* és Der Archivar, 1965*) A nyugatnémet levéltári szakirodalom utóbbi időben több alkalommal foglalkozik a "Massenakten", vagyis a nagy tömegben jelentkező iratok kérdésével. A probléma tárgyalása nagyon is időszerű,hiszen a modern közigazgatásban keletkező iratok mérhetetlen felszaporodása világjelenség^ raktározásuk mindenütt nagy gondot okoz, viszont a meggondolatlan totális kiselejtezésük ellen elhangzottak már a figyelmeztető intések, Hugó Stehkámper, Köln városi levéltáros, alapos tanulmányokat végzett a város különböző szerveinek" iratanyagában; tapasztalatait a regisztraturák teljes részletességbe menő adataival együtt két cikkben ismertette. A két tanulmány külön-külön való ismertetését nem látjuk célszerűnek,, hiszen mindkettő lényegében ugyanazzal a problémával foglalkozik - ugyanazon irattári anyagokat alapul véve. Ezért alábbi ismertetésünkben az Archivalische Zeitschriftben megjelent tanulmányára /Die massenhaften gleichförmigen Einzelsachakten in einer heutigen Grossstadtverwáltung/ támaszkodunk, de? kiegészítjük azt a másik cikkből /Massen jaafte gleichförmige Einzelsachakten/ átvett néhány gondolattal, magyarázattal. s s g A mai átlagember ténykedései során minduntalan a bürokrácia útvesztőjébe kerül, mely az ügyek lényegét illetően kérdőivek, nyomtatványok kitöltésével járó sablonintézkedések meghozatalára törekszik. A modern racionalizálási törekvés mind nagyobb embertömeget kivan összefogni, ügyük intézését a hatáskörök és feladatok megfelelő elosztásával , az ügyek szakosításával, szakelőadókkal lehetőleg ugy intézteti| hogy energiát takarítson meg, s mégis emelje a teljesítményt. A különböző normák, munkametódusok az ügyek intézésének olyan egyöntetűségét eredményezik, melynek következtében az egyedi ügyek teljesen elvesztik egyéni sajátosságukat. Ugyanazon tárgyi iratcsomóban az ügyek tömegével találkozunk, s ezeknél csak a nevek változnak, a tárgy sohasem.