Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szekeres József: Javaslat néhány tömegesen előforduló vállalati irattípus megőrzési határidejének módosítására / 349–357. o.

4 35Hpénztári és könyvelési bizonylatot, mert a selejtezési utasítás alapján ez kötelességük volt. Végül is az illetékes levéltár szakvéleménye alapján, hosszas hónapok multán adott a Nehézipari Minisztérium engedélyt a minden szempontból értéktelen és érdektelen anyag őrzési idejének 10 évre történő leszállítására. Hasonló helyzet áll fenn az építőipar területén, ahol az egyes vállalatoknak a selejtezési utasítás alapján óriási mennyiségű iratanyagot kell megőrizniök. A gyakorlatban erre nem is kerül sor. Más tárcák /pl. PM vagy KPM/ utasitásai vagy egy kedvező időpontban történő csőrepedés, beázás teszi lehetővé az irattári zsúfoltság felszámolását. Az előadottakból megállapítható, hogy a selejtezések tárgyában kiadott szakminiszteri utasítások zöme nagyjában és egészében elavult s az uj levéltári alaprendeletet követően feltétlenül szükséges uj selejtezési utasítások készítése. Ugyanakkor hangoztatni kell, hogy a 4-5/1958. kormányrendelet megállta a gyakorlat kritikáját és ma is megfelelő. Elsősorban a selejtezési iratjegyzékek vonatkozásában van tennivaló. Néhány szakterületen az illetékes vezetők maguk is felismerték az 1958-ban kiadott utasítás módosításának szükségességét. így pl. a Társadalombiztosítási Közlöny 1965. október-novemberi számában közzétett 1/5/1965.sz. körirat, az egyes nyomtatványok megváltoztam sara vagy uj elnevezésére, továbbá az állandóan növekvő irattárak elhelyezésének nehézségeire, az általános gyakorlatra és a szükséges használati szempontokra hivatkozva, megfelelő uj selejtezési jegyzéket és uj határidőket állapított meg. Az uj rendelkezés észrevehetően javított a társadalombiztosítási irattárak zsúfoltságán, ugyanakkor semmiféle érdeket nem sértett, csupán a felesleges tulóvatosság szempontjait hagyta figyelmen kivül. Nyilvánvalóan, Iia más szakterületek illetékesei hasonló figyelmet fordítanának e kérdésre, hasonló rendelkezéseknek kellett volna napvilágot látniok. Remélhetőleg az uj levéltári törvény (9 kérdésben változást fog maga után hozni. A következőkben néhány leggyakoribb vállalati iratfále őrzési határidejének vizsgálatára kerül sor 6 selejtezési rendelet alapján. Az első, az I/I96O /TK.10/KE. sz. utasítás, látszik ezek közül a legjobbnak.,bár ellentmondásoktól - főleg selejtezési ügykörjegyzékeiben - ez sem mentes. A 148/1959./PK.16./ PM rendelkezés jónak mondható, bár igen kevés iratot sorol fel. A KPM 39/1959./Közi.Ért.19./ utasítása főleg részletességével és ésszerű őrzési határidőivel emelkedik ki. A 8280/1958. KGM utasítás igen szűkszavú és egyes őrzési határidői tul rövidnek látszanak. Az ellenkező végletet jelenti a 27/1959. /É.É.18./ SM sz. utasítás indokolatlanul hosszú őrzési határidőivel és ügykörjegyzékében egy egész sor, főleg építésügyi vonalon már nem található iratfadtával /kartel kapcsolatok, részvényügyek stb./, mig a 151/1959. /Elip.É./ Slm.M. utasítás ésszerűen csoportosított,, de igen rövid ügykörjegyzékeivel, egyébként prakti- j