Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - FIGYELŐ - Pavone, C.: A levéltár és a tudományos kutatás: Rassegna degli Archivi di Stato, 1965 / 268–270. o.

- 269 sem a levéltárosok, egyénileg, sem pedig a közigazgatás, mint az összesség, nem volt kellőképpen előkészitve erre a váratlanul bekövetkezett eseményre., Az. okot nem a levéltárosok különleges vagy fogyatékos voltában kell keresni, mert hiszen a tudományos kutatás fogalmának a hagyomány ér*telmében "humán"-nak jelölt részlegekre való kiterjesztéséről van sző.' Olyan uj jelenség ez, amelyet feltételezett teoretikusai nem viiágitottak meg kellőképpen, sem nem valósult meg kielégítő módon intézményesen és gyakorlatilag sem* Kívánatos volna tehát - ez tulajdonképpen a rövid feljegyzés közvetlen célja, - hogy a levéltárosok vitát indítsanak, amely vizsgálat tárgyává téve azt, hogy a kutatás fogaima mennyiben alkalmazható a levéltárakra, eredményes lehetne beosztásuk és munkájuk meghatározása szempontjából is. Az első kérdés: miért tartották szükségesnek azt, hogy a Kutatások Állami, Tanácsába eddig oda nem tartozó tudományágak képviseleti szerveit is bevonják, mint amilyen a filozófia- éa filológiatörténet? .Talán ezáltal a régtől fogva ellentétben, álló, de legalábbis egymás iránt közömbös kulturális területek egyesítésének folyamata kezdődik meg, vagy pedig az egész csupán pénzügyi és akadémiai kérdéssé egyszerűsödik, azaz a, "humaniora"-nak, azon jelentős állami költségvetési tételeknek a megszavazásává, amelyeket a szükségszerűen bekövetkező tudományos és technikai fejlődés hatása alatt Olaszországban sem lehet figyelmen kivül hagyni? Továbbá: Milyen kapcsolat volna kívánatos a hagyományos kutatási területek /egyetemek/, és az egyetemeken kivül működő intézetek között, továbbá az úgynevezett tiszta vagy alapvető és az alkalmazott kutatások között, végül a kutatási eszközök felhasználása és ügyvitele között? E kérdések közelről érintik a levéltárakat, még ha látszólag távolesőknek tűnnek is.,_ Szerző helyteleníti, hogy a levéltárosok csak valami formális és különböző támadásoknak kitett minősítést kapjanak, anélkül, hogy bebizonyítanák rátermettségüket elméleti és ezzel összefüggő gyakorlati vizsgán. Nincs szó ennek az elavult és érdektelen vitának újjáélesztéséről, hogy a levéltárosi munka tudomány-e vagy mesterseg.

i Meg kell azonban, pontosan állapítani, hogy milyen tudományos jellegű munkát kell egy levéltárosnak a levéltárban végeznie. Tisztázni kell továbbá azt a módot, ahogyan a kulturális javak "ügyintézése" a megállapított adminisztratív előírásokkal' egyezik, jóllehet szükségszerűen a megszokottól eltérő minősített eljárást igényelnek. A probléma az, hogyan válhatnának az állami levéltárak ténylegesen is, nem csupán szép szavakkal a kulturális élet ter-