Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - FIGYELŐ - Rosiello, J. Zanni: A kutató levéltáros: Rassegna degli Archivi di Stato, 1965 / 270–274. o.

- 270 jeazkedő középpontjaivá, összhangban a velük legközelebbi kapcsolatban lévő diszciplínák fejlődésével,, telve kezdeményező erővel, amely képes friss energiákat magház vonzani és irányítani, képes élni bátran a törvény által nyújtott vagy nyújtandó lehetőségekkel és eszközökkel* , Szerző szeretné, ha a levéltárosok az ötletszerűen felvetett kérdések vizsgálatával üdvös vitát kezdeményeznének. 3£ 3£ X J » Zánhl, Rp a i e 11 o: i Cm_ , • I,. ', ,„ ' . "| A KUTATÓ tEVÉI^TAROe /Ressegna degli Archivi di Stato 1965/ ..Azok a témák, amelyekről szólva C.Pavone, "A levéltár "éa" a tu-~ dományus kutatás" cimü megjegyzésében^ /pp.299-'3.00/• vitára biztat^ túlságosan' nagyszámuak ahhoz, hog^/ égy rövid hozzászólás során mélyükre lehetne hatolni.. Ha tehát az általa felvetett .^problémák ötletszerűen merültek fel, természetes, hogy az ezekre adott feleletek is csak vázlatosak lehetnek. , Igen megnyugtató körülmény, hogy az állami levéltárak képviselethez jutottak a Kutatások Állami, Tanácsában*, Ezáltal végre elismerték a levéltárak kutatóintézeti jelleget., Igaz ugyan, hogy ezt nyiltan sohasem vonták kétségbe, de az is igaz, hogy a levéltárak tudományos, és adminisztratív jellege között állandó ellentét mutatkozott, a többször is az a veszély fenyegetett, hogy, az adminiaztrativ jelleg kizárólagossá válik. , Ennek ellenére nem egészen ujkeletű dolög

i "kutatásnak" nevezni a levéltáros munkáját, uj azonban azt. "tudományoshak", tar. tani /amennyiben e szó alatt nagyjából ugyanazt értjük/..Egyébként -. amint Pavone megjegyzi - ez nem csupán a leveltár-tan,, hanem valamennyi úgynevezett "humán" tudomány számá, ra,,ujság#- Az, is uj- benne, hogy, amenhyiben' nem szorítkozik , esak

; valami, akadémiai-intézeti külsőleges megnyilatkozásra, nagyjelentőségű, kulturális következményeket rejt magában; Nemcsak azért, mert végét jelentheti egy hosszantartó nem kivá, nat'os különállásnak, amely szervezeti szinten eltérően felépült} "két kultúra", között volt észlelhető,, sokkal-inkább. azért', mert

( "humán" éa "nem-humán" tudományoknak egyaránt bő . lehetőséget'kinái'a kölcsönös kulturcserére, akár elméleti . téren -' amennyiben a mai tudományos gondolkozás közös mődsze• reirol, logikai elvont^kategóriákról és ismeretelméleti el, veiről tárgyalnak, akár pedig gyakorlati téren - amikor az egyes tudományágak kézzelfogható eredményeinek alapos kölcsönös elsajátítását tűzik ki célul.