Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Jánosi Ferenc: Jegyzetek Szinkovich Márta "A helytörténeti olvasókönyvek kérdéséhez" c. cikkéhez / 246–252. o.

- 247 deklődő nagyközönség olvasmányigényének kielégítéséről volna szó

e , A kettő - nem ugyanaz* Vitaindító cikkemben az emiitett két olvasóréteg kérdésével csak a megegyezés szemszögéből foglalkoztam, s nem tértem ki e két réteg ismeretszintjében jelentkező különbségekre., Szinkovich észrevételei alapján azonban szükségesnek érzem éppen e különbségek hangsúlyozását, annál is inkább, mivel tanulmányában visszatérőleg vitatja nézetemet, misze*rint az általános és középiskolai történelemoktatás segitése és a nagyközönség olvasmányigényének kielégítése, /amenynyiben mindezt együttesen és egyaránt várjuk olvasókönyvveinktől/ zavart okoz az egyértelmű célkitűzésben, holott - mint irja - ff

az a bizonyos nagyközönség, akit kötetünk érdekel, nem a szakember, hanem a laikus, akinek történelmi ismeretszintje általában nem haladja meg a középiskolás fokot, sőt - valljuk be - az évek múlásával itt-ott el is felejtette, s ne feledjük el, hogy ma a középiskolás szint nem degradáló, hanem rangot adó jelző*.,", Szinkovich a középiskolai szisztematikus történelemoktatás és a nagyközönség körében végzett történeti ismeretterjesztés didaktikai követelményeit, illetve a középiskolai tanulóifjúságot és a nagyközönséget mint olvasóréteget mechanikusan adekvátnak valló felfogását külön nyomatékkal is megfogalmazza, amikor tanulmányában igy ir s, (

"Mégegyszer'hangsúlyozom tehát ínem' tartori ellentmondásnak' azt a célkitűzést, hogy az olvasókönyv a

t "nagyközönséghez" is szóljon., Sőt meg kell vallanom, hogy ha nem arról lett' volna szó, hogy elsődlegesen a középiskolák tanulói számára készitjük a szöveggyűjteményt, hanem a nagyközönség részére, akkor sem szerkesztettem volna másképen - legfeljebb a magyarázatok lerövidítéséről lehetett volna szó." Véleményem szerint a két olvasóréteg teljes azonosítása éppen a

( Szinkovich által jogosan kiemelt és mind elvi, mind gyakorlati - kísérleti alapon meggyőzően elemzett didaktikai követelmények szempontjából - nem helytálló. Es-itt nem pusztán tf

a magyarázatok lerövidítéséről" van szó', melynek "lehetőséget" /célszerűségét, vagy szükségességét?/•az elsődlegesen a nagyközönség számára történő olvasókönyv-szerkesztés, esetében Szinkovich is konc edálja, hanem magukról a didaktikai alapelvekről: az oktatandó anyag kiválogatásáról, a közölni kivánt ismeretek helyes sorrendiségének, szerves kapcsolódásának biztosításáról, a feldolgozás~megértetés megfelelő módszerének érvényesítéséről.

( Éppen ezeket az alapelveket tekintve a középiskolai szisztematikus történelemtanítás sokkal szigorúbb, precízebb didaktikai rezsimet követel, s egyúttal tesz lehetővé, mint az általános ismeretterjesztés a "laikus" nagyközönség körében, mely, "az évek múlásával itt-ot't el is' felejtette" korábban szerzett ismereteit. Máskánt megfogal-