Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

jegyzőkönyveket érdemi dokumentumnak tekintették, tartották fontosnak, hogy a Monarchia politikai életének jelentős posztján tanusitott magatartásuk, az ott elhangzott véleményük,, elfoglalt álláspontjuk, az utókor általuk elképzelt mérlegén kedvezőnek tűnjék. Korrekcióik, betoldásaik ebből a szempontból is érdekesek* Ugyanilyen megitélés alá esik a külügyminiszterek /ill. a közös miniszteri konferenciák mindenkori elnökei/ véleményének szövegvisszaadása is. Mindazt, amit a külügyminiszterek /ill* minisztertanácsi elnökök/ a konferenciákon elmondottak, a protokollumok letisztázása előtt maguk javitották át* A tisztázatok, a hitelesített, gépelt példányok tehát már tartalmazták a jegyzőkönyvek külügyminiszteri /elnöki/ korrekcióit is. Ezek a javitások és betoldások a forráskritika és történelmi feldolgozás mérlegének ugyanabba a serpenyőjébe kerülnek, mint a közös minisztertanács más tagjainak előbb emiitett korrekciói. Ahogy a jegyzőkönyvek a maguk teljességében, ugy különösképpen ezek az utólagos javitások nem annyira a világháború eseményei tényanyagának gyarapitása szempontjából érdekesek, mint inkább egyfelől a szereplő személyek politikai elgondolásainak, mindennapos, politikai gyakorlata alapjául szolgáló elvek rekcistrukciója, másfelől annak a képzeletbeli, tükörnek szempontjából, amelyben a miniszter az utókorral szeretné láttatni magát és szerepét. Sajátos forrásunk, a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek kritikájának, gondolom, nem éppen értéktelen módszertani elemévé válhatik e kútfő tükör-jellegének szem előtt tartása, A protokollumok egy-egy megállapítását, helyzetrajzának, következtetésének megbízhatóságát, hitelét és értékét viszonylag tárgyias módon vizsgálhatjuk, ha nem feledkezünk meg a jegyzőkönyvek tükör-jellegéről. Gondoljunk különösen azokra a részletekre, amelyeknek témájáról ugyanannak a személynek más megnyilatkozásaiban is maradt adat. Elsősorban, ahogy erről fentebb szó volt, a külügyminiszterek, mint Burián és Czernin, emlékirataiban, A memoárok tükör-jellege még nyilvánvalóbb, mint a jegyzőkönyveké. Ezekben is valami módon láttatni kivánja magát a szerző* A jegyzőkönyv-tükör és a memoár-tükör szembeállítása azért érdekes, mert nem egy esetben ugyanarról az eseményről, helyzetről, szereplőiről stb. számol be mindkettő* A pillanat, amelyben a minisztertanácsi és memoár-beszámolók formába öntődtek, nemcsak időben vannak egymástól távol, hanem szerzőjük magatartásában is* A dolgok menetközben látása és post-festa-láttatása a szemléleti különbségek megfigyelésén tul a puszta tényanyag, az adatok szempontjából, mégpedig'nemcsak értékelésük, hanem mennyiségük tekintetében is érdekes, E szemléleti és adatdifferenciák viszonylag tárgyias mércét adhatnak a történész kezébe, amelynek segítségével esetrőlesetre mérheti le az általa használt kútfő hitelét, megbízhatóságát. Sok-sok hasonló eset egyikeként hadd hivatkozzam Burián 1915 • február 3-i, külügyminiszteri beszámolójának és memoárbeli változatának egy fentebb idézett adatára: a közös minisztertanácsi jegyzőkönyv szerint Burián azt mondotta, hogy Méziéres-Gharlevü-Ieé. tárgyalásai során sikerült a németeket meggyőznie álláspontjuk helytelenségéről az olaszok területi igényeinek kielégítése tekintetében.