Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.
- 88 nehézségek vázolásával kezdte Czernin expozéját* Ugyanigy nagyon sommásan* Seidler osztrák miniszterelnök szavainak visszaadásához képest feltűnő rövidséggel, emlékezik meg Wekerle magyar miniszterelnök felszólalásáról* Azt, hogy a memoárnak ezek a sajátosságai nem a volt külügyminiszter emlékképei elhomályosulására vezethetők vissza, az emlékiratnak e részeket magukba foglaló egész contextusa bizonyltja* Seidler votumát a jegyzőkönyvi és a memoári változat nemcsak tartalmilag,.hanem formailag is azonos, szinte kötőszavakig egyező módon adja elő* ° * Jellemzően bizonyító erejűnek tartom annak a hasonlatnak egybehangzó reprodukálását* amellyel a külügyminiszter a két miniszterelnök homlokegyenest ellenkező állásfoglalására válaszolva élt*297» A naplók és a jegyzőkönyvek használatának fentebb felvetett alternatívájára visszatérve, szövegösszehasonlitásaim, amelyekből e sorok csak izelitőt adhatnak, eredményét ugy foglalhatnám össze, hogy Czernin* emlékiratai megirásánál nyilván mind egykorú naplóit, mind pedig a közös minisztertanácsi jegyzőkönyveket használta* Az igazi forráskritikai feladat éppen a minimális eltérések okainak felderítése lenne* Azt azonban, hogy ezen eltérések esetében* melyik variáns, a memoár, vagy a jegyzőkönyv tükrözte-e hivebben a valóságot, adta viszsza pontosabban a miniszteri konferencián elhangzottakat, Qsak egészen minuciózus s e két variánson tul még ]e galább a külügyminiszter napoló jának ismeretére épitő kutfőelemzés dönthetné el* Pillanatnyilag efféle kutfőkritika objektiv feltételeit nem tudván magamnak megteremteni, eleve kénytelen voltam magamtól elhárítani még megkísérlésének látszatát is*<Példáimból felszínesebb, általánosságban mozgó következtetésekre kivánok csupán eljutni* Mielőtt azonban ezeket a kö** vetkeztetéseimet megfogalmaznám, szeretnék egy-két olyan dologra visszautalni, amelyről már szóltam* Azok a javitások, utólagos betoldások, amelyeket a közös miniszteri konferenciák résztvevői vezettek be, a jegyzőkönyvek körözése során, a protocollumokba, elsősorban nem a valóság minél hívebb visszaadásának célját, tehát elsőrenden nem az igazságot szolgálták* Annyira nem, hogy mint Tisza egyik betoldása esetében megfigyelhettük, egyes korrekciók éppenséggel meghamisították a jegyzőkönyvek hitelesnek szánt szövegét* Ha nem is megyünk minden esetben ily messze következtetéseinkben, annyit alapul vehetünk a továbbiakhoz* hogy a közös miniszteri konferencián elhangzottakat a jegyzőkönyvvezetők nem rögzitették magnetofonszerű precizitással* Sőt, talán még azt.is feltételezhetjük, hogy a közös minisztérium tanácskozásairól nem készültek minden alkalommal gyorsirói feljegyzések* A miniszteri javitások elvi alapját, kétségtelenül a jegyzőkönyvek vezetésének ez a technilsai hiányossága adta-meg* Az igazitások és betoldások - mind a korrekciók minősége, mind pedig gyakorisága - azt bizonyitják, hogy a résztvevők egyike jelentős dokumentumnak tekintette a jegyzőkönyveket, másika csupán formaságnak* Ez a felfogásbeli*, szemléletbeli különbség, véleményem szerint, épp olyan lényeges eleme a forrás megbízhatóságának, mint az, hogy az üléseken elhangzottakat milyen pontossággal foglalták irásba* A javitások* - ezt Tisza István korrekciói esetében érezzük leginkább - a történelmi szerepjátszás emlékei is„298* Épp en azok, akik a közös minisztertanács vitáiról felvett
